Logo
Hírek Fórum Apró Útitárs Keresés a szikla.hu-n
Műfalak Mászóhelyek Ki-kicsoda Lexikon
Cikkek
Belföld
Külföld
Interjú
Teszt
Életmód
Útleírás
Témák
Női oldalak
Versenyek
Expedíciók

Legfrissebbek
Belföld:
Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny
Aggtelek kupa
Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny
Mackóvár Kupa
Padányi Kupa
Külföld:
Forró nyár az Alpokban
Dolomitok 2014 - Beszámoló
Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014
Vége az Annapurna-expedíciónak
Vége a Lhotse-expedíciónak
Apróhirdetések:
Zuhanásgátló Mimas07
Arcteryx Alpha SL Pant
Arcteryx Gamma SL Hybrid Hoody
Haglöfs Hardshell dzseki
Mammut Packaway Pants
Fórumtémák:
Elvesztettem - megtaláltam
Crash-pad
Báránykő, csókakő, andezit, magnézia
Erdélyi mászóhelyek
Grossvenediger
Menjünk együtt:
Nincs aktuális útitárs kereső
>> interjú >> hírek

Aki még nem ismerné, bemutatom Tódit
  maunaloa 2003-10-13 22:14:44

A Mountex profi mászója bebizonyította: érdemes kihozni magunkból a maximumot
Kattints ide ha szeretnéd látni a képet Aki már részesült az élményben, hogy látta Tódit versenyezni, az tudja, milyen hihetetlen látvány, milyen elképesztő teljesítmény az a pár másodperc, amit a falon tölt. Tódi Magyarország legsikeresebb versenyzője, nemzetközileg jegyzett, élvonalbeli mászó, az első, aki profiként űzi ezt a kevéssé ismert sportot: a gyorsmászást.
Az interjúban választ keresek arra, hogyan jutott el erre a szintre, milyenek a hétköznapjai, vajon meddig lehet ezt az életmódot folytatni, milyen terveket szövöget a jövőre nézve és mit csinál a mászás mellett.

M.: Milyen sportokat űztél a mászás előtt?
K.Cs.: Először szertornáztam, majd négy évig atlétizáltam, és 14 évesen, 1990-ben kezdtem el mászni. A szomszéd srácnak köszönhetem az ötletet, mivel ő karácsonyra kapott egy beülőt Olaszországból, de már volt egy neki, így nekem adta, csak hogy legyen kivel másznia Kőbányán. Később ő abbahagyta a mászást, de a beülő az enyém maradt.
M.: Hogy lett ebből gyorsmászás?
K.Cs.: Világ életemben gyors voltam, az atlétika jó alapokat adott ehhez. Én a nehézségit is gyorsan mászom, nem szeretek tökölni.
M.: Mikor kezdtél komolyabban edzeni a gyorsmászásra?
K.Cs.: 1997-ben, amikor az első nehézségi világkupára kijutottam Prágába. 1996-ban kerültem át Kőbányáról a Klébibe,ahol Horváth Ernő a szárnyai alá vett (korábban tízpróbázó volt), ő állított össze nekem egy edzéstervet, amit legjobb barátom, Iványi Gábor (Pimpa) kenus múltja segítségével kiegészített. Az edzésterv azóta csiszolódott, voltak elemek, amiket kihagytam, volt amit magam tettem bele a két éves időszak alatt. Igazából én érzem, mi kell ahhoz, hogy egyre gyorsabb és jobb legyek. Amit én tettem bele, az az állványozás, amit mind a mai napig űzök, és mások is átvették már tőlem. Ez úgy készült,hogy a Klébiben egy kilenc méteres állványt szétszedtem, áthajlóvá építettem, hogy ne érjen a lábam az állványhoz, így minél inkább a kezem tudjam erősíteni, illetve hagytam függőleges részt is, ez pedig a mozgáskoordinációt fejleszti. Előnye, hogy a fogásokon lesérülhetek, az állványon viszont mindegyik fogás egyformán kényelmes, mégis a mozgás ugyanolyan, mint a falon.
M.: Milyen egy edzésnapod?
K.Cs.: A versenysorozat előtt három hónappal elkezdem az alapozó edzést, ez két hónapig tart, ilyenkor négy edzés van egy nap. Délelőtt elkezdem a kondiedzést súlyzókkal, utána jön a futás, délután pedig önsúllyal edzés, a napot pedig futással zárom, ami lazító mozgás és állóképességet is javít. Két hónapi edzés után körülbelül négy kilogramm izmot szedek fel, utána ezt kell átalakítanom gyors, robbanékony izommá. Ezt legfőképpen az állványozás adja meg. A tiszta munkaidő ebben az időszakban hat óra edzés naponta. Ezután jöhet a verseny. Ez három hónapon át mindennapos munkát jelent, nincs hétvége, nincs pihenőidő, reggel kilenctől estig edzek. Eredményt csak így lehet elérni, aki valaha sportolt, az tudja. Engem pedig ez éltet, a versenyzés, ahová pedig nem lehet úgy odamenni, hogy majd lesz valami.
M.: Hogyan változik a teljesítőképességed az évek során? Mennyire fáradsz el a kemény edzéstől?
K.Cs.: Még minden évben egyértelműen jobb vagyok, folyamatosan fejlődöm. A három hónapos edzés után fáradtnak érzem magam, alig várom a pihenést, de nekem a pihenést maga a verseny jelenti. Minden verseny öt napos, a hatodik nap, amikor már itthon vagyok, újra elkezdem az edzést, hiszen jön a következő verseny két, három hét múlva. Tehát öt napot pihentem, és utána már csak szinten kell tartani magam, már nincs olyan nagyon komoly edzés, csak napi kettő, bár az felér azzal, amit három hónapig csináltam előtte.
M.: Mi mást tudsz csinálni a mászás mellett?
K.Cs.: A felkészülési időben semmi nem fér bele. Én fizetést kapok a mászásért, a magánéletemben pedig nem mászom, inkább szörfözöm, kosarazok, korizok, snowboardozok. Én nem várom a hétvégét, hogy mehessek mászni.
M.: Szerinted meddig lehet ezt az életmódot folytatni?
K.Cs.: Nem tudok erre konkrét választ adni, én nagyon messzire nem tervezek, mindig csak a következő évadra nézek. Most épp véget ért a versenyidőszak, elkezdődött a pihenőidőm, ami körülbelül három, négy hónapig tart és csak azon gondolkozom, mikor, hogy tudnék menni snowboardozni. Évekre előre nem gondolkozom, nem látom értelmét. Érzem, hogy van bennem még annyi, hogy biztosan lehet látni engem a nemzetközi porondon, de bármikor bejöhet egy sérülés, nem tudhatom.
M.: Hogy érted el, hogy Magyarországon elsőként fizetést kapj a mászásért, mint profi sportoló?
K.Cs.: Katonaság után elgondolkoztam, vagy elmegyek dolgozni, vagy ebből a sportból kihozom a maximumot. Húsz éves fejjel nem volt kedvem elkezedeni dolgozni, így inkább letettem valamit az asztalra és vártam, jöjjenek a segítő kezek. Abszolút amatőrként hatodik helyen végeztem a világkupa profi versenyzői között. Az első évadban a barátaimnak köszönhettem, hogy eljutottam az összes versenyre, és a profik között megszerezhettem a versenyrutinomat. Ezt persze jobb lett volna a juniorok között, de mit tehettem, rossz helyre születtem... Utána minden lépcsőfokot végigjártam, először egy cég elkezdett öltöztetni, utána tesztelésekre kaptam cipőket, aztán kis zsebpénzt kaptam, egy cég elutaztatott a versenyekre, míg mára odáig jutottam, hogy a legnagyobb magyar outdoor cég versenyzője lettem. A lépcsőfokokat végigjártam, magamnak köszönhetem az egészet, bár nem vagyok a szavak embere,én csak másztam és hoztam haza az eredményeket . Soha nem kilincseltem, ők figyeltek fel rám. Én pedig úgy állok hozzájuk, hogy ebben kifogás ne legyen. Viselem a logojukat, megpróbálok minden tekintetben megfelelni az elvárásaiknak, hiszen én ebből élek.
M.: Mit gondolsz, másnak is sikerülhet ez még, vagy annyira kicsi ország vagyunk, hogy nem fér bele még egy profi mászó a képbe?
K.Cs.: A siker mindenkinek fennáll, de sok mindenről le kell mondani. Én anno felmértem, miről kell lemondanom, minden energiámat belefektettem, pedig nem tudtam mi lesz belőle. Visszagondolva nem bántam meg, engem ez éltet, ez motivál, a versenyzés. Ha ebben a sportban nem lenne versenyzés, vagy ha esetleg abbahagynám, nem biztos, hogy engem itt találnátok a mászóhelyen. Engem maga a mászás kevésbé érdekel, sokkal inkább, hogy száz ember között a legjobb legyek. Sok kisgyerek van, aki elég jól mászik a szülők unszolására, de mi lesz velük, ha már a saját fejük után kellene menni? Én bízom benne, hogy kijártam egy ösvényt, és jön még valaki, aki letapossa, mielőtt újra benőne. Elég sok tapasztalatot szereztem, és így neki könnyebb lenne.
M.: Szeretnél visszavonulás után oktatni?
K.Cs.: Nem. Én nagyon sok embernek nyújtottam a kezem, nem éltek vele, nem bírták az edzést.Ennek ellenére bárki megkérhet, hogy mutassam meg, mit hogy kell csinálni, az ajtó nyitva áll, lehet jönni.
M.: A szüleidnél laksz?
K.Cs.: Igen, ők főznek rám, mosnak rám, a segítségük nélkül ezt nem is tudnám csinálni. Ők ebben tudnak segíteni nekem.
M.: Mennyire ismerik a neved külföldön?
K.Cs.: Akárhol megfordulok (világversenyeken), jönnek felém a nagy nevek, akiket itthon katalógusokban vagy posztereken látsz és ha nem is veszem észre őket elsőre, ők odajönnek, hátba veregetnek. A szervezők felhívnak, ha nem megyek el egy versenyre, és ha megérkezem, egyből beírják a nevem, oda se kell mennem hozzájuk. A közönséget is elég jól meg tudom szerezni magamnak, volt, hogy nekem drukkoltak azok is, akik a mellettem mászóhoz tartoztak.
M.: Szoktál versenyeken izgulni?
K.Cs.: Ebben a sportágban (a speed mászásban) nem lehet izgulni, az elejétől a végéig ott kell lenni fejben, tudni kell, mik a sorrendek, hová kell tenni a kezed, a lábad, mit kell alulról megfogni, mit két kézzel, egyszerűen nem lehetsz ideges. Én ilyen alkat vagyok, az élet más területén izgulok, például fogorvosnál, de versenyen nem. Én minden versenyre úgy megyek, mint egy nagy családhoz. Ott vannak a világ legjobb mászói, és szerencsére már én is közéjük tartozom.
M.: Milyen a mezőny a gyorsasági kategóriában?
K.Cs.: A gyorsasági mászók szinte csak kelet-európaiak, egy lengyel srác van még rajtam kívül kelet-közép európaiként, a nyugatiak nincsenek jelen a mezőnyben. Náluk a nehézségi és a boulder az uralkodó, a speedet csak mellékes dologként tartják számon. Ennek ellenére igencsak tetszik nekik, hogy míg ők egy utat három percig másznak, mi lemegyünk tíz másodperc alá. Még mindig eléggé elszigetelt a mezőny, csak az első tizenhatot jegyzik, ami egy nagyon erős mag. Nagyon gyorsnak kell lenni ahhoz, hogy valaki betörjön ebbe a szűk tizenhatos magba. Nekem sikerült, de utánam nem sok új arc csatlakozott.
M.: Akarsz változtatni a gyorsmászó pályafutásodon?
K.Cs.: Tavaly először elindultam boulderben egy pozsonyi versenyen, egy viszonylag erős mezőnyben, ott hatodik lettem. Leccoban a vilgákupán sajnos az első kunsztban részleges szakadást szereztem az ujjamban, a mentők vittek el. Ki is hagytam egy világkupát, a következőkön pedig sínt kellett fel-, le vennem az ujjamról.
M.: Milyen eredményeid születtek idén?
K.Cs.: 10-11-12 helyet értem el Jekatyerinburgban, Leccoban 7. lettem, a világbajnokságon két hétre rá 10. helyet értem el, Friedrichshafenben a 3. helyet értem el (két ezreddel kikaptam). Most negyedszerre hívtak meg a Rock Masterre, Arcoba. Ez egy olyan verseny, ami meghívásos alapon működik, ide pénzzel nem lehet bekerülni, csak a világranglista alapján. Ez Európában a legnagyobb rendezvény, nekem egyébként korábban ez volt a célom, hogy egyszer ide kijussak. A szervezők célja, hogy minél látványosabb versenyt mutassanak a közönségnek, nincsenek elődöntők, selejtezők, kevés mászót hívnak. Itt ötödik lettem, aminek nagyon örülök, mert ez egy nagyon nehéz út, három éve ugyanazt építik meg, hogy lehessen rekordpénzekért is mászni. Az első fogás három méter magasan van, a következők két-három méterre egymástól. Mindez tizenhat méteren keresztül, nyolc mínuszért. A tavalyi videofelvételek alapján nyolc métert fel tudtam belőle építeni, és tudtam rá gyakorolni, csak erre edzettem. Mivel 170 centi magas vagyok, a mezőnyben nem számítok túl magasnak. Kíváncsi vagyok, ki lesz a következő magyar, aki ide kijut...
M.: Indulsz a magyar bajnokságon?
K.Cs.: Az ujjsérülésem miatt most nem szabad kockáztatnom, viszont valószínűleg minden fordulón én építem az utakat.
M.:Egyéb terveid a mászással kapcsolatban?
K.Cs.:Igen, a palotázás! Most októbertől az utcai bouldert kezdjük el, ezt - mivel mi legtöbben Palotán lakunk, palota projektnek neveztük el. Nincsenek célok, amerre járunk, minenhová fel fogunk mászni, palotázni fogunk, a város tele van kunszttal, ez bármi lehet, főleg épületek, betontömbök, fatuskók.
M.: Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!


a rovat további friss hírei
  Feri 2010-10-28 18:00:35
Leo Holding szabadon mászta a The Prophetet az El Capitanon
A brit mászó, Leo Holding a The Prophet megmászásával szaporította a szabadon mászásokat az El Capitanon, Yosemitben A mászó közel 10 éves éves project végére tett pontot azzal, hogy elsőként mászta szabadon az utat.
  Kati 2004-10-17 17:12:48
Interjú Klein Dáviddal
Klein Dávid 2004 szeptember 25-én mászta meg a 8201 méter magas Cho Oyu csúcsot. A sajtótájékoztatóját követően készül ez az e-mail interjú.
  David 2004-09-13 19:02:09
Interjú útközben - Cho Oyu Expedíció
A Cho Oyu Expedíció jelenleg az előretolt táborok kiépítésével tölti napjait. Klein Dáviddal, a csapat magyar hegymászójával beszélgettünk csapatról, az expedícióról, az élményeiről.
  maunaloa 2004-09-02 18:26:49
Cho Oyu Expedíció
Interjú Klein Dáviddal Cho Oyu-ra indulása előtt
  gabi 2004-01-20 10:53:34
A hegy sohasem hibás – interjú Szendrő Szabolccsal
Létezik olyan, hogy „van mire szerénynek lenni”? Aki eddig kételkedett benne, annak ajánlom az alábbi interjút.
Név:
Jelszó:
Jegyezd meg:

Elfelejtettem a jelszavam

Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!





©2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.