Mikor és miért kezdtél el hegyet mászni?
Klein Dávid: Világ életemben kalandozó ember szerettem volna lenni. Kutató, utazó, író, tudós... Faltam a kalandregényeket, útleírásokat, régi orientalistáink beszámolóit. Később – egy barátom lelkesedését látva – ásványgyűjtésre adtam a fejem. Itt adva volt a terepmunka minden izgalma és a tudomány borzongató extázisa. Ekkor talán 10-12 éves lehettem. Egy-két év alatt rájöttem, hogy jobban vonz a közös ásványgyűjtő kalandok során a megközelíthetetlen sziklafalakhoz, lelőhelyekhez való feljutás izgalma, mint maga az ásvány. Nővérem egy barátja sziklamászó volt – ami akkoriban ritkaság számba ment – így egyre gyakrabban történt meg, hogy együtt látogattunk meg egy-egy budai vagy pilisi sziklát. Akkor belegabalyodtam a kötél végébe – egy évvel később, ha jól emlékszem 13 évesen, alapfokú sziklamászó vizsgát tettem –, és mind a mai napig nem sikerült kigabalyodnom abból a kötélből.
Mit tartasz az eddigi legnagyobb hegymászó sikerednek?
Klein Dávid: Nehéz kérdés – hisz a hegymászás nem versenysport. Talán nem is sport a szó hagyományos értelmében. (Sose tudhatom meg, képes lettem volna-e felmászni egy-két csúcsra, ami előtt visszafordultam, hisz a hegymászó nem utolsó erejével szakítja át a célszalagot. A hegy veszélyes terep, nagyon más, mint egy futópálya, a műfal vagy a felemás korlát.) Ezért van az, hogy nem a legmagasabb csúcsaimra, vagy a legnehezebb fokozatú mászásomra emlékszem vissza legszívesebben. Nagyon sokat jelentett nekem az 1998-as Tirich Mir (7708 m, Pakisztán, Karakorom-hegység) expedíció. Sok tekintetben volt úttörő: az első ázsiai hegymászó expedícióm volt. A rendszerváltás után a magyar expedíciós hegymászás pangott. Újszerű vállalkozásunk egy szervezett expedíció elindításával egy – a magyarok számára ismeretlen – magas hegység felé kavics volt az állóvízben, elindítottunk valamit. A hegy gyönyörű volt, csak mi voltunk az alaptáborban, a látvány, az élmény egész lényemet megérintette. Technikailag is izgalmas, kihívásokban gazdag mászás volt. Mint ismeretes, a csúcsot nem értem el, 7100 méter körül vissza kellett fordulnom, különös ázsiai kórság támadott meg, 16 kg-ot vesztettem, itthon kórházba is kerültem. Mégis, ebben az esetben igaz a mondás, miszerint az felejthetetlen az első.
A Cho Oyu Expedícióban meghívásra veszel részt. Hogyan történt ez a meghívás?
Klein Dávid: Henry Todd, az ismert himalájai veterán hívott meg ebbe a nemzetközi csapatba. Ez egy úgynevezett kereskedelmi expedíció, ami azt jelenti, hogy rajtam és még néhány hivatásos hegyi vezetőn kívül jó néhány fizetős résztvevője van az expedíciónak. Ezek a tagok több mint 10 000 USD-t fizetnek a lehetőségért, hogy – akár oxigénes támogatással is – megmásszanak egy nyolcezrest. Henryvel személyesen nem találkoztam még, de Ács Zoltán barátom és régi hegymászó cimborám már dolgozott vele együtt 2002-ben, az Everesten. Az ő ajánlására hívott meg Henry, mint erős embert. Hallgatólagosan az lesz a feladatom, hogy a hegyen agresszíven előre törjek, gyorsítva ezzel az ügyfelek (és az egész expedíció) előre jutását. Cserébe Henry csupán tényleges költségeimet (csúcsengedély, vízumok, stb.) fizetteti ki velem.
Ismered az expedíció többi tagját?
Klein Dávid: Nem. Az expedíció egyetlen tagját sem ismerem. De 1998 óta folyamatosan expedíciózom, így belerázódtam ebbe a hangulatba, megtanultam kezelni az elkerülhetetlen nehéz helyzeteket. Tulajdonképpen várom, hogy egyedüli magyarként magam lehessek, megismerkedhessek egy csomó új, ismeretlen emberrel, és önállóan dönthessem el, kivel szeretnék párban mozogni, vagy hogy szeretnék-e párban mozogni egyáltalán. Jól elvagyok magamban, szeretek önálló döntéseket hozni és egyedül mászni.
Mit gondolsz, könnyen sikerül majd beilleszkedned az angol csapatba?
Klein Dávid: Szerintem igen. Egy ilyen expedíció sokban hasonlít egy úttörőtáborhoz. Rengeteg romantikus fiatalt (gyakran idősebb örökifjút) kihajtanak egy 5000 méter feletti kopár kőkupacra, egy hatalmas hegy tövébe, sátrazunk, énekelünk, barátkozunk, összeveszünk, tervezünk, közös erőfeszítéseket teszünk a cél elérésére – egyszóval táborozunk és emberekként viselkedünk. Persze az elzártság egy kis csoportdinamikai kísérlet-ízt is vegyít az egészbe, de ez engem inkább izgalommal, várakozással tölt el – nem aggódom. Ha a csapatra gondolok, az : - Izgalmas – vajon mi lesz? – jut eszembe és nem az: - Ajaj – vajon mi lesz?!
Mit vársz ettől az expedíciótól?
Klein Dávid: Egyszerű: szeretném megmászni a hegyet és épségben visszatérni. De legalább is az utóbbit. Sokat tépelődtem rajta, hogy elinduljak-e. A szívem a hegy felé húzott, de rengeteg racionális megfontolás ellene szólt. Végül, pár napja, a bokámat is meghúztam. A sérülés, a lehetőség, hogy nem mehetek el, döbbentett rá végleg, mennyire akarom ezt a hegyet. Ott ültem a tapolcai ügyeleten, a röntgenre várva, és ráeszméltem, hogy nyolcezres-függő lettem. Hihetetlen szabadság élményt, belső utazást jelent nekem egy ilyen expedíció, a lehetőség, hogy odafönn, abban a rendkívül letisztult közegben élhessem meg a létezést, önmagamat. Hála Istennek, van még nyolcezres bőven!
Van-e álmod, amit el szeretnél érni a hegymászás terén (hegy, magasság stb.)?
Klein Dávid: Konkrét álom - hegy nincsen. Vannak félbehagyott projektjeim – ezek legjelentősebbike a 2001-ben általam vezetett Everest – Kangshung-fal expedíció. Ez egy nemzetközi megítélés szerint is jelentős vállalkozás. Az Everestre eddig talán 1300-an jutottak fel. Nem néztem a legfrissebb statisztikákat, de ezek közül kb. a mászók 90%-a (ha nem több) a két normál út valamelyikét választotta. (Valamint legalább 90%-uk oxigénpalackot használt.) 2001-ben csapatunk a rendkívül ritkán mászott, meredek, technikás keleti falon új útvonal-variánst mászott, de a csúcsot – lavinaveszély miatt – nem értük el. Ott hagytunk egy csomagot – ahogy azt a cseh sporttársak mondják, ha vissza kell fordulniuk egy útról, jelezve, hogy azért a batyuért még jó lenne visszamenni. Egyébként ezt a stílust kedvelem, ezt szeretném folytatni: kisebb csapattal, alpesi vagy fél-alpesi stílusban mászni izgalmasabb, technikásabb utakat nyolcezres hegyekre.
Mit csinálsz, amikor nem hegyet mászol?
Klein Dávid: Rengeteg mindent. Barátaim gyakran mondják, hogy két végéről égetem a gyertyát. Írok, tűz-zsonglőrködöm, barangolok Ázsia kesze-kusza-színes világában, csajozok, néha-néha egyetemista vagyok és egy könyvkiadót vezetek.
A brit mászó, Leo Holding a The Prophet megmászásával szaporította a szabadon mászásokat az El Capitanon, Yosemitben A mászó közel 10 éves éves project végére tett pontot azzal, hogy elsőként mászta szabadon az utat.
A Cho Oyu Expedíció jelenleg az előretolt táborok kiépítésével tölti napjait. Klein Dáviddal, a csapat magyar hegymászójával beszélgettünk csapatról, az expedícióról, az élményeiről.
Új csillag született a nemzetközi versenymászásban. Egy fiatal osztrák lány, a 2003-as Világkupa női nehézségi mászás kategóriában a 3. helyezett. Interjú Angela Eiterrel.