Interjú Kámvás Bálinttal életéről, hétköznapjairól, a jövő terveiről.
Törpéről bevezetésképpen annyit, hogy 1990-ben született, eddig összesen 180-szor állt dobogón, 134 első helyezést ért el, 88 serleget őriz otthon, tizenegyszeres országos bajnok, nemzetközi versenyeken 15-ször ért el első helyet. Legnehezebb red point mászásai sziklán: Deadline (X+) Kis Gerecse, Chiquita (8b/b+) Misja Pec, Popaj (8a+/b) Misja Pec, Harangok ( X-/X) Kis Gerecse, Laura (X-) Kis Gerecse, Sonce v ocen (8a+) Misja Pec. Legutóbb pedig az Aggtelek kupán megnyerte a férfi A kategória első helyét.
M: Hogy kezdtél el mászni? K.B.: Egész kicsi voltam, két és fél éves, amikor apáékkal Dobogókőn kirándultunk, megláttam egy sziklát és felmásztam rá. Ez később újra és újra előfordult, apa pedig észrevette, hogy tetszik nekem a dolog és tehetségem van hozzá. Elment egy mászóboltba, beülőt, kötelet akart venni, hogy el tudjam kezdeni komolyabban is ezt a sportot, de minden beülő nagy volt rám. Végül Páncsi varrt egyet a méretemben. Műfalra télen kerültem, négy éves koromban az FTSK-ba jártunk. M.: Hogyan kedztél el versenyezni? K.B.: Az FTSK-ban Nagy Móni és Urbanics Áron felfigyeltek rám, Móni kérdezte meg, miért nem jövök el a Klébibe a következő versenyre. Öt évesen 14 évesekkel kellett másznom, ezért különdíjat kaptam. Ezután a Klébiben folytattam a mászást. Nyolc éves lehettem, amikor mondtam apának, hogy meg akarom nyerni a Klébi kupát. Az volt a válasza, hogy rendben van, de ahhoz komolyabban el kell kezdeni a sportot. Írt egy edzéstervet (ő ugyanis 10 éves korától kajakozott, onnan szedte össze a bemelegítést), azóta is ennek az alapjait használom, kis módosításokkal. Lerövidült, specializálódott, intenzívebb lett. (pl. napi 125 húzódzkodás.) M.: Miután nekifogtál a versenyzésnek, sorra jöttek a sikerek. Hogyan viseled a versenyhelyzeteket? Szoktál szorongani verseny előtt? K.B.: Tudatosodott, hogy jobb vagyok, komolyaban kell vennem, mint másnak. Ha elszúrom, már tétje van. Egyszerűen elkezdtem felelősséget érezni a teljesítményemért. Az edzéseket is ezért kellett komolyan vennem, muszáj szériáznom, hogy jól felkészüljek a versenyekre. M.: Ha nem lennének versenyhelyzetek, nem is másznál? K.B.: Dehogyisnem! Szeretem, csak el tudom fogadni a húzódzkodást, mint edzést. Tudok élvezetből mászni. M.: Például? K.B.: Hát...például Misján, a Hugo-t, ami 7c-c+, tök jó volt érezni, hogy egy 9 körüli utat lazán megmászok, játszhattam az úttal, nem siettem, kiléptem, gondolkoztam. Kis-Gerecsében a Deadline-nál megvolt bennem, hogy ez egy X+os út, de éreztem, hogy fekszik nekem, így örültem, miközben másztam. Szenvedtem, de örültem, nehéz volt, de tudtam, hogy megcsinálom. M.: Milyenek a hétköznapjaid? K.B.: Szeretek suliba járni, bizonyos tárgyakat szeretek, de egyes tanárokat nem. Szeretem az irodalmat, a törit, a fizika és az angol is jó, meg a rajz. Várom a földrajzot. Tulajdonképpen minden tárgy egy érdekes dolog, csak sokszor rosszul tanítják. M.: Tornaórán a legjobb vagy? K.B.: Szerintem ez nem kérdés. A labdajátékokhoz ugyan nincs túl nagy érzékem, nem vagyok a legjobb fociban, vagy kosárban, de szeretek a többiekkel szünetekben focizni. M.: Mit csinálsz a suli mellett? Úgy tudom furulyázol és korizol is. K.B.: Furulyázni csak otthon szoktam, előveszem és eljátszom néhány dalt, ha kedvem van hozzá. Régebben napi egy-két órát gyakoroltam. Suli után a haverommal szoktunk eljárni, ő deszkázik, én pedig extrém görkorizom. Hétvégeken moziba megyek a haverokkal, vagy a barátnőmmel, esetleg apával go-kartozni. M.: Mik a jövő tervei számodra? K.B.: Jövőre leszek nyolcadikos, középiskola után lehet, hogy a TF-re jelentkezek majd és edző, vagy tanár leszek, de lehet, hogy a mászásból fogok élni, szponzorpénzekből. M.: Mennyire vagy ismert külföldön? K.B.: Eléggé. Egy olasz újságban megjelent, hogy megmásztam a Deadlinet (X+), Nazgult (IX+-X-), Laurát (X-), Samsarát (8a-8a+) és Gijlotinát(8a). Egy osztrák versenyen pedig felfigyeltek rám az osztrákok, meghívtak egy versenyükre,igaz a kézműves tábor miatt (ami az egyetlen hely, ahol nem mászom, ezért is ez a kedvenc nyári helyem) nem mentem el, de azért jól esett. Csehek is hívtak már versenyre, ez idén ősszel lesz, oda biztosan elmegyek. Egyébként a társaság is nagyon jó a világkupákon, lehet ismerkedni, idén is címet cseréltem cseh és szlovén lányokkal. M.: Hol lesz a mászás helye az életedben, ha megöregszel? K.B.: Szerintem kedvtelésből fogok mászni, de nem nagypapa-módra, hanem nehéz utakat, akárcsak Gyurca. M.: Anyukádat ritkán látni. Ő mit szól a mászáshoz? K.B: Amikor mi mászunk, neki mindig dolgoznia kell, esténként szoktunk otthon együtt lenni. Jó fejek a szüleim, jól kijövünk, mind a ketten támogatják a mászást. Anyukám is mellette van, egyetért azzal, hogy nekem mászni kell. M.: Nem sajnálod utólag, hogy a Te gyerekkorod komoly munkával telt, sosem irigykedtél másokra? K.B.: Más gyerekeknek nincs életcéljuk, csak élnek bele a világba, fociznak, tévét bámulnak, chipset esznek, ez nekem nem kéne. Nem szeretnék divatot követni, egyen-cuccokba öltözködni, akciófilmeket nézni. A kortársaim közül alig értékeli valaki a művészfilmeket,pl. Picasso kalandjai, vagy a klasszikus zenét. Persze nekem is van Bizö csukám, vagy Heavy Tools pólóm, de engem nem csak ez érdekel.
A brit mászó, Leo Holding a The Prophet megmászásával szaporította a szabadon mászásokat az El Capitanon, Yosemitben A mászó közel 10 éves éves project végére tett pontot azzal, hogy elsőként mászta szabadon az utat.
A Cho Oyu Expedíció jelenleg az előretolt táborok kiépítésével tölti napjait. Klein Dáviddal, a csapat magyar hegymászójával beszélgettünk csapatról, az expedícióról, az élményeiről.