Klein Dávid, a Cho Oyu Expedíció magyar tagja 7100 méteren állomásozik. Itt már ritka a levegő, kevés az oxigén – ez köhögéssel jár, és a beszéd is nehéz. Ha minden jól megy, csütörtökön meghódítják a csúcsot.
Szeptember 14-15.
Egész nap pihentünk, az előttünk álló csúcstámadást tervezgettük. Egyelőre senkinek nem szóltunk a tervünkről – az elképzelés kissé merész.
Persze inkább őrjítő, mint megnyugtató a napsütés. Nem könnyű a tűző fényben a havon élni.
Napközben visszaverődő fény, a nap sugarai perzselnek, a sátorban órákon keresztül olvasztjuk a havat. Ilyenkor csak nagyon nagy körültekintéssel mozdulhatunk meg, nehogy a lábas tartalma a sátorban a ruháinkra fusson.
Reggel Joby, a mászótársam a másik oldalára fordul, nem érez erőt a mászásra – neki mindegy. Én könnyebben jövök lendületbe.
Az idő tiszta, állati hideg van.
Az egyes táborból a kettesbe vezető szakaszt egy 30 méter magas, függőleges jégfal nehezíti.
Elpiszmogok vele, a kezem nagyon fázik, a jégcsákányom nem alkalmas a feladatra. Az utolsó egy órát sajnos erős napsugárzásban kell megtennem.
10 óra 30 felé érkezem meg a kettes tábor szentélyébe.
Légmozgás nulla. A nap kegyetlen, kiszáradtam.
Bevackolódom a sátorba. Megjön Joby. Olvasztani kezdünk, és a holnapi csúcstámadást boncolgatjuk.
Szeptember 15-ét végül a kettes táborban töltöttük, mert éjjel havazott. A csúcstámadást 16-án hajnali kettőkor kezdjük meg, és talán 9-10 órára már fent is leszünk - ha minden jól megy.
Klein Dávid április 22-én már az Everest a 2-es táborában volt, de onnan vissza kellett fordulnia az Alaptáborba, mert gyomorrontása lett. Csütörtöktől újra mászik.
Klein Dávid ma, április 15-én elérte az Everest alaptáborát, találkozott az expedíció többi tagjával, akik már 2 napja ott vannak. Egy hete indult neki Katmanduból, és most 5300 méteren táborozik.
Dávid töretlen jókedvvel tért haza csütörtökön a Cho Oyu Expedícióról. Hazaútja nem volt zökkenőmentes, mert háromszor is át kellett szállnia, és két csomagja is eltűnt út közben.