Hírek	Fórum	Apró	Útitárs	Keresés a szikla.hu-n
Műfalak	Mászóhelyek	Ki-kicsoda	Lexikon	hirekben fórumban apróban lexikonban

Cikkek Belföld Külföld Interjú Teszt Életmód Útleírás Témák Női oldalak Versenyek Expedíciók Legfrissebbek Belföld: Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny Aggtelek kupa Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny Mackóvár Kupa Padányi Kupa Külföld: Forró nyár az Alpokban Dolomitok 2014 - Beszámoló Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Vége az Annapurna-expedíciónak Vége a Lhotse-expedíciónak Apróhirdetések: Fórumtémák: Hegymászófilmek Megfelelő biztosítási technika Erdélyi mászóhelyek zsombói abc Biztonságos nittelés Menjünk együtt: Nincs aktuális útitárs kereső

>> útleírás >> expedíció A csúcstámadás napjai a Cho Oyu-n   David 2004-09-27 16:39:21 Klein Dávid beszámolója az elmúlt napokról – a csúcstámadásról – a Cho Oyu-n. Szeptember 25. 00:35 perc. Nem bírok pihenni. Üres a sátor, a többiek már elindultak. Lehúzom a sátor cipzárját. Kísérteties látvány fogad: egy C kategóriás űrlény film inváziós jelenete. 7600 méteren, a hóba mélyesztve, 1-2 tucat sárga-zöld-rózsaszín, belülről fényesen pulzáló bibircsók – a sátrak –, és sok-sok tucat oxigénálarcos, billegő-vánszorgó Darth Vader-utánzat, amint fájdalmasan lassan vánszorognak felfelé, fejlámpáikkal pásztázva az unalmas, havas hólejtőt. Felcsatolom a hágóvasamat, és beállok a sorba. Rohadt hideg van. Az oxigénhiánytól szervezetem képtelen felfűteni magát: kezeim és lábaim rémisztően fáznak. Rákapcsolok, hogy felmelegedjenek. Sorra hagyom el az álarcos ufókat. Kb. 7800 méterig, a sziklaletörések tetejéig bírom az iramot. Ott a gyomrom nem bírja a terhelést: hányok, majd csipkebogyóteát iszom. Elmajszolok egy almás energiaszeletet is, majd kortyolok még egy kis teát. Piknikem nem egészen egyszerű: a hegyoldal legalább 50 fokos itt. Megint jó a tempóm: csatlakozik hozzám egy elcsigázott, magányos ufó. A nevére nem emlékszem, az arcát sohasem láttam az oxigénálarca alatt. De emlékszem, bíztattam, és jól esett a társasága. 8100 és 8200 között tűnik el valahol. A nap pont akkor jön fel, amikor kiérek a Cho Oyu lapos fennsíkjára. Nem vicc: a Cho Oyunak nem csúcsa van, hanem egy hatalmas, lapos platója. Ezen vánszorogva – mint részeg, elveszett lelkek – kell megtalálnunk a legmagasabb pontot. 7 óra 30 körül érem el. Egyedül vagyok. 8201 méteren. Néhány társam talán 10 perccel előttem hagyta el a csúcsot jelentő kis domborulatot. 1-2 bambusz jelzőkaró, néhány imazászló. Ennyi. Zúg a fejem. Boldog vagyok, és mámoros, az erőfeszítéstől és az oxigénhiánytól. Felhívom a sajtófelelősömet. Pár szót váltunk – a műhold jórészt a görcsös köhögésemet kénytelen továbbítani –, majd meghal az elem a kütyüben. Lefényképezem a csúcsot, a gurum fotóját, a nemzeti zászlót. Mielőtt elindulnék le, egy kis japán – nemzetiségét hangja alapján találom ki… (oxigénmaszk, síszemüveg), és egy palackokkal megpakolt sherpa érkeznek. Lefényképezem őket, ők is engem. A gurum hangját hallom. Régi kedvesem, és kedvenc gyermekkori játszóterem jutnak eszembe. Az agyam képlékeny, de a koordinációm rendben van. Tudom, hol vagyok, mit kell tennem, és rá is tudom venni a testem a viszonylag gyors, összeszedett cselekvésre. 30 percen belül legalább 300 métert süllyedek. Közben mögöttem mászó csapattársaim – akiket a maszk miatt nem is ismerek fel – gratulálnak. 7700 körül leveszem a teljes védőruhámat. Tombol a nap. A köteleken már szándékosan gyors és határozott tudok lenni. A hármas tábort 15 perc pakolás után (két nagy zsák felszereléssel a hátamon) hagyom el. Ledöcögök a kettes táborba vezető végtelen hólejtőn: „Ram ram citaram, ram ram citaram, citaram citaram, ram ram citaram” – mantrázok közben. Kettes. 15 perc pakolás. Valaki vizet ad. Vége! Nagyszerű! Henry megölel. Tovább. Döngetem, taposom a havat lefele, mint a gép. Egyes tábor. „Megmásztad?! Gratulálunk! Tegnap erős szeletek lehetett. Hogy nem tegnap, hanem ma reggel? …” Hitetlenkedő arcok. Itallal kínálnak. Hálás vagyok, megiszom. Majd görcsös köhögéssel kihányom. Jobban érzem magam. Az egyes táborból az alaptáborba vezető bukdácsolást a köves morénán transzban teszem meg. Délután 5-kor a sátram előtt ülök, az alaptáborban. Kedvenc pipám, fű, sült krumpli és sör. A hegyet nézem. Ő is néz. Engem. Néz, néz, értjük egymást. Szeptember 27. A tegnapi napot pihenéssel töltöttem. Holnapig még az alaptáborban maradunk. A jakokat várjuk – holnapután jönnek, azokkal indulunk majd tovább lefelé – hiszen most már a teljes csomagunkat visszük. Először Tingribe megyünk, aztán onnan Kathmanduba. A bal szemem sajnos még mindig nincs rendben, a látótér-kiesésem még nem múlt el – majd Kathmanduban megnézetem egy orvossal. A Cho Oyu Expedíció hivatalos honlapja a rovat további friss hírei   David 2005-04-28 01:36:24 Everest – akklimatizáció és gyomorrontás Klein Dávid április 22-én már az Everest a 2-es táborában volt, de onnan vissza kellett fordulnia az Alaptáborba, mert gyomorrontása lett. Csütörtöktől újra mászik.   David 2005-04-15 14:14:44 Első hét felfelé az Everesten – Everest 2005 Klein Dávid ma, április 15-én elérte az Everest alaptáborát, találkozott az expedíció többi tagjával, akik már 2 napja ott vannak. Egy hete indult neki Katmanduból, és most 5300 méteren táborozik.   David 2004-10-09 20:08:30 Klein Dávid hazaérkezett a Cho Oyuról Dávid töretlen jókedvvel tért haza csütörtökön a Cho Oyu Expedícióról. Hazaútja nem volt zökkenőmentes, mert háromszor is át kellett szállnia, és két csomagja is eltűnt út közben.   David 2004-09-25 04:25:49 VÉGRE A CSÚCSON! Klein Dávid szeptember 25-én, szombaton, hajnali 3 óra 56 perckor meghódította a Cho Oyu csúcsát - 8201 méterről csodálta a világot!   David 2004-09-24 11:40:57 Szombat hajnalban újabb csúcstámadás Klein Dávid 7600 méteren, a harmadik táborban várja, hogy nepáli idő szerint hajnali egykor újra nekiindulhasson a Cho Oyu meghódításának.

Név: Jelszó: Jegyezd meg: Elfelejtettem a jelszavam Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!

Š2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.