A Cho Oyu Expedíció csapata ma, szeptember elsején Tingri-ben (4250 méter) állomásozik – és kényszerből holnap is, mert a katonai teherautó, amivel idáig eljutottunk, lerobbant, és pillanatnyilag darabokban hever egy udvaron. Ezért holnapra beiktatunk egy pihenőnapot, és holnapután indulunk tovább az alaptáborba.
Tingri-be egy zötyögős, rozoga busz hozott el minket. Az út a tibeti fennsík kopár hegyei közt vezetett, rengeteg port nyeltünk be. Mindig nehezen tudom elmagyarázni, miért is szeretem a tibeti tájat – azt szoktam mondani, hogy nagyon csupasz és nagyon nagy, és ameddig ellátni, kopár minden. A tibeti emberek nagyon barátságosak – legalábbis az a pár ember, akikkel találkoztunk. Kicsit szomorú látni, hogy a megszállás hogy szétzilálta a települések klasszikus szerkezetét, és hogy mennyire elbékétlenítette az embereket.
A csapat jól van, ha kissé bosszankodunk is a késlekedés miatt.
Nekem még kicsit fáj a fejem a magasságváltozástól, és néha a bokám is érzékeny, de szerencsére még egy hétig nem kell csinálnom vele semmi komolyat, mert az alaptábor kiépítése és az akklimatizálódás alatt pihentethetem valamennyire.
Klein Dávid április 22-én már az Everest a 2-es táborában volt, de onnan vissza kellett fordulnia az Alaptáborba, mert gyomorrontása lett. Csütörtöktől újra mászik.
Klein Dávid ma, április 15-én elérte az Everest alaptáborát, találkozott az expedíció többi tagjával, akik már 2 napja ott vannak. Egy hete indult neki Katmanduból, és most 5300 méteren táborozik.
Dávid töretlen jókedvvel tért haza csütörtökön a Cho Oyu Expedícióról. Hazaútja nem volt zökkenőmentes, mert háromszor is át kellett szállnia, és két csomagja is eltűnt út közben.