Hogy jól kezdődjön az év, páran az Excelsiorból az első napokat a Magas-Tátrában, a Zöldtavi háznál töltöttük.
Név szerint:
Lázár István - Pinczés Norbert,
Szűcs Jenő - Holvay Benedek,
Tóth Ervin - Fenyvesi Anikó.
A szilveszteri mulatozást kipihenve, elsején délben indultunk Budapestről. Du. 5 után értünk a parkolóba, kb. 8-ra pedig a Zöldtavi-házhoz. Friss hó fedte a fenyőket; intenzíven, sárgán sütött a hold; lámpát egyáltalán nem használtunk. A házban nem voltak túl sokan (rossz előjel:)), pl. a matraclágerben senki nem volt.
(Tájékoztatásképpen: 220 SKK a szállás és +250 SKK a félpanzió.)
Másodikán Istvánékkal együtt indultunk felfelé a völgyben. Az első sziklafelugrásnál elváltunk, ők jobbra a völgyben kerülték, végeredményben a Nagy-Papirusz-völgyben a Papirusz-csúcs alá jutottak. Mi Ervinnel egy 2 m-es könnyű jegecskén keresztül haladtunk a völgy bal oldalán a Rézpad-tornyok felé.
A szél vízszintesen fújta a havat, a szikláról folyamatosan folytak le kisebb porhólavinák, -12 fokot mértünk, a szabadon hagyott testfelületek percek alatt érzéketlenné dermedtek. A közeli csúcsról hatalmas örvényben kavarodott felfele a vízszintesen nekivágódó porhó. Ilyen körülmények között nem akartunk kimászni a sziklára, így a szikla-hólejtő találkozásából visszaereszkedtünk a kuloár aljába. Az időközben minket utolért Holvay-Szűcs páros is követte példánkat. Utána még felsétáltunk a Rézpadok aljáig, megnézni, hogy esetleg onnan milyen út kínálkozik másnap, de semmi biztatót nem láttunk. Illetve találtunk egy kis jegecskét, ahol Ervin és Jenő nekiláttak szólózni, mi Bencével a világosban való lejutás mellett döntöttünk (ekkor volt du. 2 óra), ami végül Jenőéknek is sikerült. Lefele menet megdöbbentő volt látni, hogy lépéseink nyomán repedezik a kb. 20 cm-es, frissen hullott hó felszíne, de szerencsére sehol sem indult meg.
Harmadikán a Lázár-Pinczés párossal együtt pirkadatkor (1/2 7) indultunk a Papirusz-csúcs irányába. Bencéék aznap felsétáltak a Nagy-Morgásra (kilátóhegy a Késmárki-csúcs ék. gerincén, neve a mormota régies nevéből - morga - ered).
Ha lehet, aznap még hidegebb volt (-16 fok), változatlanul fújt a szél, csak a hó nem esett. Felfele a völgyben néhol combig süllyedtünk a hóba (lehetett gyakorolni a nyomtaposást:)), néhol teljesen a jeges firnig letakarította a szél a havat. Az időjárásra jellemző, hogy egy hágóvascsatolás 2 kézmelengetéssel járt. A Papirusz-létra aljára érve Norbiék visszafordultak, hogy legyen idejük még kicsit jegezni. Mi Ervinnel felfele indultunk a Papirusz-létra rámpáján. Itt már biztosítani kellett, mert nagyon meredek és laza volt a hó. A nyeregbe (Stolarczyk-hágóba) felérve az volt a terv, hogy a gerincen a Zöldtavi-csúcs érintésével a Téry-horhosból sétaúton jövünk vissza. Ezt a tervet du. 3-kor elvetettük, amikor a gerincen megtett 2,5 kötélhossz után ereszkedni kellett volna az előrejutáshoz. Inkább visszaereszkedtünk. 7:55-re értünk vissza a házba.
Negyedikén a korai hazaindulásra való tekintettel Norbiék egy közeli mix-utat, míg Jenőék a Morgás-hágó alatti Svistovka jeget mászták. Mi Ervinnel egy közeli jégen (Zavojovy lad) tope-rope-oztunk.
Végül mindenki visszaérkezése után 4 körül indultunk le a parkolóba, mi "gyalognépek" bő másfél óra alatt, míg Bence bobbal, illetve Jenő bigfoottal szűk egy óra alatt ért le.
(fotó: Papirusz-csúcs a Papirusz-létrával; készítette Bácskai Gusztáv, 2001.)
Klein Dávid április 22-én már az Everest a 2-es táborában volt, de onnan vissza kellett fordulnia az Alaptáborba, mert gyomorrontása lett. Csütörtöktől újra mászik.
Klein Dávid ma, április 15-én elérte az Everest alaptáborát, találkozott az expedíció többi tagjával, akik már 2 napja ott vannak. Egy hete indult neki Katmanduból, és most 5300 méteren táborozik.
Dávid töretlen jókedvvel tért haza csütörtökön a Cho Oyu Expedícióról. Hazaútja nem volt zökkenőmentes, mert háromszor is át kellett szállnia, és két csomagja is eltűnt út közben.