Logo
Hírek Fórum Apró Útitárs Keresés a szikla.hu-n
Műfalak Mászóhelyek Ki-kicsoda Lexikon
Cikkek
Belföld
Külföld
Interjú
Teszt
Életmód
Útleírás
Témák
Női oldalak
Versenyek
Expedíciók

Legfrissebbek
Belföld:
Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny
Aggtelek kupa
Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny
Mackóvár Kupa
Padányi Kupa
Külföld:
Forró nyár az Alpokban
Dolomitok 2014 - Beszámoló
Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014
Vége az Annapurna-expedíciónak
Vége a Lhotse-expedíciónak
Apróhirdetések:
Icebreaker Helix Zip
La Sportiva Tarantula mászócipő 45-ös kiwi
Arcteryx Alpha Comp Hoody, top jégmászódzseki
HanWag Nikka GTX Lady- 40-es
HanWag Ferrata GTX - 40-es
Fórumtémák:
Elvesztettem - megtaláltam
Crash-pad
Báránykő, csókakő, andezit, magnézia
Erdélyi mászóhelyek
Grossvenediger
Menjünk együtt:
5000m fölé Ázsiában 2018-2023 között
>> külföld >> expedíció

Bucsecs túra
  roki 2011-03-26 23:10:47

Szerk: Miután lavináról és egyéb meg nem történt balesetről adtak hírt az esettel kapcsolatban, megkértem roki-t írja meg mi történt. Valószínűleg jobban tudja, mint a hírcsatornák. Ott volt...
Kedd reggel, Brassóból indultunk hárman, vonattal Sinaiába. Onnan felvonóval mentünk fel a Cota 2000 házhoz. Az eredeti túratervünk úgy nézett ki, hogy első éjszakát valahol a Cabana Babele után töltjük el. Második nap valahol az Omu csúcs után terveztük az éjszakát. Utána azt terveztük, hogy a Tiganesti gerincen megyünk le Branba (Törcsvár). A Cota 2000-nél található hegyimentő házban egyből érdeklődtünk az időjárás és a lavina helyzet felől. Barátom elmondta az útitervünket a Salvamontnak, akik rábólintottak, sőt kifejezetten ajánlották a Tiganesti gerincet a lejövetelre, mondván hogy nagyon szép út. Az általunk megkérdezett alternatív útvonalak közül a Malaesti kuloár-t mondták, hogy most nem járható, a Gaura völgybe való lejutást a gerincen lehetségesnek tartották.
Azt mondták, hogy az időjárás is rendben lesz. Ez kedden még nem látszott, mert sűrű ködben, -9 C fokban és szélben mentünk a Cabana Babeleig. Ott már -16 C fok volt kint, ködös, szeles idő volt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább nem sátrazunk, hanem kivettünk egy szobát a menedékházban.
Másnap (szerda) reggelre tényleg szép idő lett, szinte egész nap sütött a
nap. Du. 16h körül érhettünk fel az Omu csúcsra. Ott barátom egyből bement a meteorológiai állomásra kérdezősködni. Ott a csak franciául beszélő ember elmondta neki, hogy a Tiganesti gerincet inkább felejtsük el, helyette inkább a sárga háromszög jelzést követve menjünk tovább.
Ott a csúcson gondolkodtunk, hogy esetleg csak másnap induljunk tovább, mert közeledett a naplemente, és a ház mellett kiváló sátorhely lett volna. Végül a folytatás mellett döntöttünk. Már sötét volt mire a Ciubotea gerinc első (a Scara alatti) nyergéhez nyereghez értünk.
Másnap reggel (csütörtök) ismét szép volt az idő, jól látszott az út
folytatása, de nem nyerte el a tetszésünket. A sárga háromszög jelzés a
nyeregből letért a hegyoldalba. Egyetértettünk abban, hogy lavina veszélyesnek tűnik az út folytatásának első szakasza. Nem mertük megkockáztatni, hogy arra menjünk, ezért alternatívát kerestünk. A nyeregtől nyugatra kezdődő völgy biztonságosnak tűnt: az egyik oldalát törpefenyők borították, és a völgy alján már kezdődött a fahatár, így ha sikerülne a völgyig leverekedni magunkat a törpefenyők között, akkor már később sem kellene lavinától tartanunk. A térkép alapján ez a völgy is ugyanolyan lankásnak tűnt mint az a völgy amerre a jelölt út ment. Így végül erre indultunk (M. Ciubotea melletti völgy). Úgy gondoltuk, hogy még aznap este Branban lehetünk. A törpefenyők rendesen megkeserítették az életünket, sok időbe telt mire a völgy aljába értünk. Nagyon laza, mély hóban mentünk tovább a falu felé. Légvonalban csak 4 kilométerre voltunk tőle. A völgy alja lépcsős volt, néha jött egy-egy meredek lejtő ami 1-2 méter mély volt és csak nadrágféken lehetett leereszkedni. Késő délutánra elértünk egy 4-5 méteres ereszkedéshez, amihez már úgy gondoltuk, hogy kötél kell. Kerestünk egy standhelyet, de az ereszkedést másnapra (péntek) maradt. Ott, a völgyben sátraztunk.
Reggel egyből leereszkedtünk és indultunk tovább, még jó néhány időigényes köteles ereszkedés volt aznap, mígnem egy olyan részhez értünk, ahonnan kb. 60 m-t kellett volna egyben ereszkedni. 30 m gleccser kötelünk volt és kb. 26 m 7-es segédkötelünk. Erősen kétséges volt, hogy ereszkedés közben esetleg találnánk-e valamilyen standpontot az átszereléshez, ráadásul olyan hely kellett volna, ahol hárman, nagy zsákokkal is elfértünk volna. Szerencsénkre a völgy északi falára itt fel lehetett kapaszkodni zsák nélkül, így ki tudtunk nézni. Az egyben 60 m ereszkedést nem tudtuk kikerülni, de úgy láttuk, hogy el lehet oldalazni a hegyoldalban észak felé, és talán egy alkalmas helyen, akár fától-fáig ereszkedve, lejuthatunk a hegyről. Kezdett sötétedni, ezért ismét a völgyben sátraztunk.
Reggel (szombat) a bennhagyott kötélen felkapaszkodtunk a hegyoldalra, és összekötöttük magunkat a kicsúszások ellen, és így oldalaztunk a hegyoldalban. Eljutottunk néhány száz méterig, de tovább már nem tudtunk haladni, mert mindenfelé sziklás letörések voltak. Egy út maradt még előttünk: volt egy sima, fás hólejtő, kissé visszafelé, ami visszavitt a völgybe, de már a 60 m-es szakadék aljához. Úgy tűnt, hogy így legalább a hosszú ereszkedést kikerülhetjük. Fától fáig ereszkedtünk a völgy felé. (Közben még kinéztünk, hogy hátha lejjebb könnyebben lehet oldalazni, de mindenhol komoly sziklafalak állták volna utunkat.) Az utolsó ereszkedésnél elakadtunk. Több mint 20 m volt, és teljesen függőleges. Ekkor döntöttünk úgy, hogy visszamegyünk a hegyoldalhoz, ahonnan még lehet telefonálni.
Először felhívtuk a biztosítónkat, jeleztük, hogy talán hegyi mentésre lesz
szükségünk. Majd a Salvamontot hívtuk, mondtuk, hogy bajba kerültünk, egyből bediktáltuk nekik a GPS koordinátáinkat. Ezután a diszpécser kérdezgette, hogy honnan, merre mentünk, mit látunk, és hogy hol vagyunk, majd tovább kapcsolt egy helyi illetékesnek, aki nem vette fel a telefont hosszú percekig. Nem akartuk, hogy teljesen lemerüljenek a telefonok, ezért inkább letettük, és később újra hívtuk a diszpécsert. Ekkor újra elmondtuk, hogy hol vagyunk, majd ismét kapcsolni próbált a helyi illetékeshez, aki ismét nem volt telefon közelben.
Közben eszünkbe jutott, hogy hogyan lehetne úgy összekötni a félkötelet és a segédkötelet, hogy biztosan ne csússzon ki a vékonyabb szár, dupla száras ereszkedésnél. Felhívtuk az otthoniakat, elmondtuk nekik is a koordinátáinkat, és hogy vissza fogunk ereszkedni a völgybe, és ha nem lesz több extrém hosszú ereszkedés előttünk, akkor 24 órán belül eljutunk a településre. Ha addig nem érünk le, akkor a völgyben ragadtunk, és segítségre lesz szükségünk. A völgyben nem lesz térerőnk. Az otthoniak kicsit jobban izgultak, ezért már előbb elkezdtek szervezkedni a mentést illetően.
Épp ereszkedtünk a völgybe, amikor nagy sebességgel elhúzott felettünk egy helikopter, vártuk, hogy visszaforduljon, de nem jött arra többet, így nyugtáztuk, hogy valószínűleg nem minket keres. Sikeresen visszaereszkedtünk a völgybe az összekötött kötelekkel. Mire mindenki leért már besötétedett, ott helyben sátraztunk. Reggel tovább indultunk a völgyben, még volt két ereszkedés, ahol összekötött kötelekkel kellett ereszkednünk, mert hosszabbak voltak mint 15 m. Kiértünk a meredek völgyből, és egy patak meder mentén folytatódott az utunk. Egy-két óra múlva, egy tisztásra értünk, amiből egy út vezetett Bran felé. Valószínűnek tűnt, hogy ez a keresett út, így most már nem jöhet közbe semmi, és sikeresen megúsztuk a kalandot. Találtunk térerőt, így gyorsan haza telefonáltunk, hogy most már minden rendben.
Később, a civilizáció felé gyalogolva, egyszer csak szembejött a Hegyi
Csendőrség puttonyos Daciája. Kérdezte, hogy mi vagyunk-e azok a magyarok, bepakolt minket a kocsiba, és vitt még kb. 2 km-t. A kocsiban mondta, hogy az egész Bucsecsben minket keresnek. A Bran közeli, Zanoaga-tisztáshoz érkeztünk, a Salvamont (egyik) épületéhez, egy sípálya aljához. A kocsiból kiszállva egyből megrohantak minket a kamerák és a riporterek. A házban a helyi Salvamont főnökének elmagyaráztuk, hogy melyik völgyben is jártunk. Közben innen-onnan megtudtuk, hogy korábban találtak három túrázót az Omu-csúcs közelében, akik bár hevesen tiltakoztak a helikopter közelsége miatt, mégis megkapták a nekünk szánt csomagot. A hegyimentők utána tudatták is az otthoniakkal, hogy megtaláltak minket, egy menedékház közelében vagyunk, de a helikopterrel nem igazán működtünk együtt, és nincs szükség a mentésünkre. Kiderült az is, hogy a GPS koordinátákkal - amit még telefonon bediktáltunk, ill. amit az otthoniaknak elküldtünk SMS-ben - (N45.4562, E25.40841) //szerk:én könnyedén megtaláltam a google maps-en// nem tudtak mit kezdeni, szerintük nem a Bucsecsben vannak. Nem tudjuk mi okozta a félreértést.
Elképzelésünk sincs, hogy az a híresztelés honnan eredt, miszerint elsodort minket egy lavina, de kiástuk alóla magunkat...


a rovat további friss hírei
  FPéter 2015-10-23 19:03:52
Forró nyár az Alpokban
Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.
  FPéter 2014-11-26 12:27:01
Dolomitok 2014 - Beszámoló
Az idei, csapadékos nyár sem tudta elmosni mászó terveinket, amelyek ismét a Dolomitokaig csalogattak bennünket.
  Kati 2014-05-11 18:01:18
Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014
Bosznia Hercegovina, Pecka, 2014 május 14-16.
  Kati 2014-05-08 08:01:13
Vége az Annapurna-expedíciónak
Társai sorozatos balesetei után Török Zsolt is feladta az Annapurna-expedíciót.
  Kati 2014-05-02 23:02:58
Vége a Lhotse-expedíciónak
Szlankó Zoltán úgy döntött, hogy a kialakult nehéz helyzetre való tekintettel nem folytatja a Lhotse-expedíciót.
Név:
Jelszó:
Jegyezd meg:

Elfelejtettem a jelszavam

Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!





©2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.