Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.
A hosszú téli estéken egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy külföldi mászós blogok után böngészek a neten. Elsősorban a német/angol nyelvűeket kedvelem, mert ezeket legalább megértem. Rengeteg infót tudok ilyen módon begyűjteni ismeretlen hegységekről, falakról, konkrét utakról. Aztán, ha valamilyen terület kellőképpen felcsigázza az érdeklődésemet és megugorja a pénz költési küszöbszintet, akkor általában egy specifikus kalauz beszerzésére is rászánom magam. Ezt a fázist izgatott várakozás követi, míg a postás kétszer nem csenget és megérkezik végre a csomag. Majd rongyosra olvasom, tanulmányozom a kalauzt, és még több infót próbálok a neten találni. Egy idő után kicsit leül az érdeklődésem, de pár hét múlva azon kapom magam, hogy már nem emlékszem pontosan a kiszemelt út nevére és a fokozatokra, ezért az előző fázist többször megismétlem, hogy jobban rögzüljön az anyag. Ezt általában párszor eljátszom a tél során és tavaszra már konkrét céljaim vannak, hogy hova kéne menni, mit kéne mászni. A téli edzést igyekszem a kiszemelt utakhoz igazítani, de évről-évre nehezednek a kitűzött célok, így az edzés mennyiséget és minőséget is folyamatosan emelni kell. Meg persze a termi edzések alkalmával el kell ültetni a bogarat a mászó társ fülében. Szép lassan csöpögtetni az infót, hogy az új célok, mennyire jók, meg szépek, sőt talán ez lesz az eddigi legjobb trip. Az elmúlt években Flaska Petiben találtam jó partnerre, aki örömmel hajlandó részt venni ezekben a kalandokban.
A közel húszéves és többszörös magyar bajnok sportmászó Farkas Tamás húsvét hétfőn megmászta a szlovén topmászó-helyen Misja Peč-en, a 8c+ (UIAA XI-) nehézségű, Histerija nevű utat.