Hogy kerül a csizma az asztalra?-nők a Karakoramban
maunaloa
2003-07-18 18:42:26
Harmadik rész:női alpesi nagyfalmászások a Karakoramban
A Karakoram térségben akadnak nagy sziklafalak is, melyek első megmászói nők voltak.
1998-ban Abby Watkins és három társa (Nicola Woolford és Vera Wong) megmászták a 5757 méter magas, a Karakoram Hushe térségében, a Nangma völgyben található Changi tornyot (5.12 A2+). Az út hét napot vett igénybe, mix és szabad nagyfalmászás volt. Abby Watkins, Kanada egyik legnagyobb jégmászó- és nagyfalmászónője, a kanadai hegyivezető klub tagja, véleménye szerint nincs különbség a női és férfi kromoszómákkal rendelkező mászók képességei, teljesítménye között, és nem tapasztalja a sokat emlegetett szexizmust sem a hegyekben. Női expedícióit ő maga sem kifejezetten a résztvevők neme alapján válogatta össze, hanem egyszerűen ezek a mászótársak tartottak vele.
Hozzá hasonlóan, az angol származású sziklamászónő, Kath Pyke két másik angol hölgy társaságában 5757méter magas Beatrice tornyot mászta meg (5.11 A3+) kilenc nap alatt. Pyke osztja Watkins véleményét, miszerint azért mászik szinte csak nőkkel, mert velük mászik a legtöbbet, ők a legközelebbi mászótársai.
Silvia Vidal számára a mászók nem férfiak, vagy nők, hanem egyszerűen csak mászók, és mivel több a férfi nagyfalmászó, ezért mászik ő csak férfiak társaságában. Vidal 1998-ban két spanyol férfi mászótársával nyitott a Barakk Zang nevű toronyra egy új utat Ganyps néven (VI 5.1 A2). 32 napig mászták, Vidal maga mögött tudhat két A5-ös előmászott hosszt az útban. Teljesítményükért a legnevesebb francia díjat nyerték el, a Piolet D or-t. Vidal szerint a nagyfalmászáshoz nem feltéltelnül a fizikai erő a legfontosabb, sokkal inkább az erőkitartás, a szenvedések elviselése és a tapasztalat számít,ezekkel pedig egyaránt rendelkezhet nő és férfi.
A kilencvenes években indult el a különböző expedíciók (szponzorszerzést célzó) dokumentálása ,bár már Rukiewicz elkezdte ezt a trendet filmekkel és naplójával,de csak az utóbbi tizenöt évben vált igazán népszerűvé. Geraldine Westupp, angol veterán himalájai mászónő pszihológia doktori disszertációja szerint a nők számára a legnagyobb áttörést publikált beszámolóik jelentik. Mindeddig sokkal több beszámolót tettek le a történelem asztalára férfi mászók, ezzel szemben a női teljesítmények többnyire rögzítés nélkül maradtak, így könnyebben váltak a feledés áldozatává. Az On the Edge magazin korábbi főszerkesztője, Gill Kent elmondása szerint évekig próbálkozott több női témájú cikkel gazdagítani az újságot, de a férfiak mindig több elszántsággal publikáltak saját magukról, mint a nők.
A publikációs hiányosságok ellenére néhány nő, mint Kitty Calhoun ( szintén édesanya,a Latok I. és III. megmászója), Alison Hargreaves, Chantal Mauduit, Abby Watkins, vagy az amerikai Steph Davis mégis olyan hírnévvel rendelkezik, hogy már szponzorok anyagi segítségével mászhat(ott).
Steph Davis karakomami karrierje 1998-ban kezdődött, amikor a Shipton tornyot mászta Kennan Harvey és Seth Shaw társaságában. Ez a megmászás új fejezetet nyitott a magashegyi környezetben történő szabad mászásban. Davis második karakorami expedíciója során meghódította a 1060 méter magas Tahir torony megmászatlan csúcsát ( VI 5.11 A3). Steph úgy nyilatkozott, hogy amióta fényképen először meglátta a Trango tornyokat, tudta, hogy oda kell mennie, és fel kell másznia rajta.
Calhoun szerint az utóbbi években végre kezdtek rájönni a nők, hogy a szikla- és hegymászás nem pusztán a brutális fizikai erőtől függ, de lassan ideje lesz, hogy arra is rájöjjenek, rendelkeznek azzal a képeséggel is, hogy alpesi mászókká váljanak.
Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.