Logo
Hírek Fórum Apró Útitárs Keresés a szikla.hu-n
Műfalak Mászóhelyek Ki-kicsoda Lexikon
Cikkek
Belföld
Külföld
Interjú
Teszt
Életmód
Útleírás
Témák
Női oldalak
Versenyek
Expedíciók

Legfrissebbek
Belföld:
Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny
Aggtelek kupa
Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny
Mackóvár Kupa
Padányi Kupa
Külföld:
Forró nyár az Alpokban
Dolomitok 2014 - Beszámoló
Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014
Vége az Annapurna-expedíciónak
Vége a Lhotse-expedíciónak
Apróhirdetések:
Mammut Base Jump Advanced Pants
Ortovox Piz Cartas
Új Koflach Clima Vario 42-42.5 bakancs 18.500Ft
MSR Evo Ascent hótalp
hátizsákok
Fórumtémák:
Elvesztettem - megtaláltam
Crash-pad
Báránykő, csókakő, andezit, magnézia
Erdélyi mászóhelyek
Grossvenediger
Menjünk együtt:
5000m fölé Ázsiában 2018-2023 között
>> külföld >> hírek

Falra mászok tőled!
  Tusnyik Béla 2013-02-26 00:09:40

Az írás többszöri elolvasása után sem tudtuk eldönteni, mit tettünk volna az író helyében. Vajon mi lett volna a helyes döntés?
Kiegészítés a „Mindenáron mászni” cikkhez
Biztos sokan használtok túratárs kereső oldalakat. Így akadtam én is Ilonára, sokáig nem mentünk sehova, közben hallottam róla, hogy nehéz eset, viszont több közös ismerősünk is van, akivel pedig jól kijön. Nem vagyok előítéletes, már többször írt hogy menjünk el valahova, hát beleegyeztem. Vesztemre.

3 napra a tátrai Zamkovszky házat választottuk táborunknak, az első két nap kellemesen telt. Bár már ekkor voltak nehéz pillanatok, amikor a közös felszerelések szétosztásánál nem kívánta kivenni a részét, vagy az előremászásánál minden lépés után követelte, hogy fotózzak a gépével. De ez belefér. Mivel Ilonának nincs jégmászó és helyi ismerete, rám bízta az utak kiválasztását. Nap végén örömmel konstatálta, hogy jól érezte magát és tetszik hogy „ésszel bevállalós” vagyok.

Harmadik napra a Nagy-Tarpataki-völgy jegeit céloztuk meg, a Veverkov majdnem függőleges, könnyen megközelíthető jégfala és a távolabbi, nehezebben megközelíthető, de technikailag könnyebb Grósz-jég volt tervben. Mivel havazott és zordabb lett az idő a vártnál, javasoltam hogy kezdjünk a Veverkov-val, mert ennek a falát nem fedi be a hó, nem ázunk el annyira, sokkal egyszerűbb a megközelítése, aztán pedig majd meglátjuk hogy át tudunk-e vagy akarunk-e még menni a másikhoz. Nem az volt a cél, hogy mindenáron a nehezebbet másszuk, de ez tűnt logikusnak. Előző nap is hasonló nehézséget mászott Ilona előre, másodban nehezebbet is, nem jelenthetett neki problémát.

Ekkor borult a bili a jég alatti turistaúton. Mert én egy önző, csak magára gondoló ember vagyok, mert már 3. napja csak azokat a jegeket másszuk amiket én akarok, őt csak biztosítani használom és különben is megígértem, hogy megint mászhat előre a könnyebb jégen és megtanítom a jégcsavarok használat. Mindezt faragatlan stílusban.

Mondtam rendben, habár én vagyok a tapasztaltabb és én ismerem legalább látásból a jegeket ezért illene megfogadnia a tanácsomat, de itt van a felszerelés amiket folyamatosan én cipelek, fogja, tapossa a havat, arra van a jég, szívesen biztosítom. De ez így nem volt jó.

Nem volt mit tenni, akkor menjünk haza.. Elindultam lefelé de pár lépés után visszafordított, hogy akkor másszuk mégiscsak a Veverkov-jeget. Megint hátraarc, pár lépés felfelé, közben kezdi a „Te önző...” monológját.

Állj, így én nem mászok, nem szeretném ezt az ordibálásba torkolló veszekedést hallgatni, induljunk hazafele, de vagy menj előre vagy maradj le. Innen külön megyünk. Előre megy 50m-t, majd megáll, vár. Vagy egy percig nézem miért nem megy tovább, majd felnézek a Veverkov kristálykék jegére.

A francba is, felcipeltem az összes felszerelést idáig, üres a jég, látszólag minden ideális és most csiki-csukit játszok a turistaúton? Nem szeretem ezt a teszetoszaságot, egy helyben toporgást, megyünk-maradunk játékot, akkor inkább megmászom egyedül, ő pedig csináljon addig amit akar.

Nekiindultam, taposott úton 10 perc alatt felértem. A jégtől jobbra lévő sziklaáthajlások védelmében raktam le a zsákom és kezdtem beöltözni. Közben Ilona is utánam jött. Szeretett volna csatlakozni de újra tisztáztam, hogy a továbbiakban nem szeretnék vele együtt mászni, a turistaúton kettéváltunk, egyedül fogok mászni mindketten felnőtt emberek vagyunk, magashegyi jártassággal és amint végzek indulhatunk haza.

Ekkor jött az első lavina. Bár csak 5 cm hó esett és II-es lavinaveszély volt, de a jég fölötti kuloár meredekebb sziklafalain ha megáll a friss hó és ez egy kis részen megcsúszik, sodorja magával a többit, majd a jég leszakadásánál 30 méter magasról hull alá. Szerencsére mi biztonságban voltunk a fal árnyékában de a magasról lezúduló hótömeg felhője így is beborított minket. Ilona zsákját pedig, amit a jéghez közelebb rakott le, elsodorta a hólejtőn.

Kicsit leráztam magam, kihúztam a hó alól a másik hágóvasam és folytattam a felcsatolását.

Eszembe jutott amikor előző nap Ilona azt mondta, hogy szereti a pánikhelyzeteket, ha pengeélen kell táncolni én pedig csak annyit mondtam neki, hogy te őrült. Most fordult a kocka, mégsem tetszett neki a szituáció, én pedig őrült mosollyal konstatáltam, hogy ha ez a Grószon kap el minket, akkor nem folyik át fölöttünk, hanem letép a hegyről. A szerencse gyermekei vagyunk.

Tudtam, hogy bármikor jöhet egy következő, viszont amíg a függőleges fal árnyékában vagyunk, nem lehet nagy baj. Ezért sem kértem hogy biztosítson amikor felajánlotta, mert a jég alsó laposabb része veszélyes, jobb ha nem ácsorog ott.

Elkezdtem a mászást, kb 20m magasan lehettem és egy jégcsavart készültem betekerni, amikor újra lejött egy adag hó, kb. 1 percen keresztül folyt át fölöttem, én pedig tapadtam a falhoz.

Szerencsémre nem sodort le. Beraktam a csavart, pihi. Ilona is épségben átvészelte, bár most meg a sisakját vitte el a folyam, mert valamiért letette a fal alá... A kötelem egy kupacban volt a jég tövénél, de az ár kiegyenesítette a völgy felé és befedte. Kiráncigáltam a hó alól és az utolsó ellaposodó 10 métert rohamlépésben, szorosan a bal oldalon tettem meg a láncos standig, mert tudtam ez a legveszélyesebb szakasz.

Leereszkedtem, kiszereltem és az áthajlás védelmében újra nyugodtan pakolhattam és haraptam valamit. Közben Ilona a jég aljában állva szidalmaz. Szóltam, hogy rossz helyen áll már megint, de ő mondta hogy ne szóljak bele, mert ő megy és elindult a lavinalejtőn lefelé.

Dolgom végeztével, épp mikor felvettem a hátizsákom, jött újra az égi áldás. Talán mind közül ez volt a legnagyobb. Szorosan a falhoz húzódtam, közben szabadultam a zsákom pántjaitól. Ez is lement. 1 perc után miután kitisztult láttam meg Ilonát, hogy szerencsésen elérte az utat. Pijjogtam, hogy ne aggódjon és oldalt kerülővel lementem én is az útra.

Az említett cikkben, a túra után adott válaszaim félreérthetően lettek közölve, ezek kijavítására és az egyéb események közlésére nem kaptam lehetőséget.

Konklúzió:
Teljesítménykényszerrel megáldott, de kompromisszum kész embernek tartom magam. Nem arról volt szó, hogy én mindenképp ezt a jeget akarom mászni,
az adott időjárási körülmények között, ezt volt az ésszerűbb opció. Ha a két jég közül csak az egyikre van lehetőség, miért menjünk feljebb egy olyan jéghez, aminek nehéz a megközelítése, a friss hó is jobban befedi és könyökig túrhatjuk azt? Arról nem beszélve, hogy az esetleges lavinák elől sincs menedék.

Ezzel érvelve, nem tudtam eltántorítani, hogy a Grósz jegén másszon előre, ezért még fel is ajánlottam, hogy mehetünk, ha annyira szeretné, viszont akkor ne tekintsen házi serpának, tegyen ő is az ügyért. Így viszont már nem akarta.

Tény, hogy elragadott a düh és ezért nagyobbat vállaltam mint szabadott volna. Normál esetben, ha egyedül vagyok is -bár ezt lehetőleg kerülöm és inkább megyek tapasztalatlanabb társakkal is- erősen mérlegelek egy ilyen helyzetet, valószínűleg nem szállok be miután lejön az első lavina. Ha társsal mászok viszont biztos nem indulok neki, semmi esetre sem. Még akkor sem megyek vele tovább, ha mindketten szeretnénk, viszont úgy ítélem meg, hogy ez sok lehet neki. Volt már erre is példa, jópárszor.

Szerettem volna elkerülni ezt a kellemetlen sárdobálást, interneten kiteregetett személyes vitát, erre kértem Ilonát is és a szikla.hu szerkesztőit is, de így legalább tisztázódik minden, remélem mindenki leszűri az eset tanulságát. Nekem mindenképp tanulságos volt.
A cikkhez itt lehet hozzászólni.


a rovat további friss hírei
  FPéter 2015-10-23 19:03:52
Forró nyár az Alpokban
Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.
  FPéter 2014-11-26 12:27:01
Dolomitok 2014 - Beszámoló
Az idei, csapadékos nyár sem tudta elmosni mászó terveinket, amelyek ismét a Dolomitokaig csalogattak bennünket.
  Kati 2014-05-11 18:01:18
Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014
Bosznia Hercegovina, Pecka, 2014 május 14-16.
  Kati 2014-05-08 08:01:13
Vége az Annapurna-expedíciónak
Társai sorozatos balesetei után Török Zsolt is feladta az Annapurna-expedíciót.
  Kati 2014-05-02 23:02:58
Vége a Lhotse-expedíciónak
Szlankó Zoltán úgy döntött, hogy a kialakult nehéz helyzetre való tekintettel nem folytatja a Lhotse-expedíciót.
Név:
Jelszó:
Jegyezd meg:

Elfelejtettem a jelszavam

Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!





©2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.