Hírek	Fórum	Apró	Útitárs	Keresés a szikla.hu-n
Műfalak	Mászóhelyek	Ki-kicsoda	Lexikon	hirekben fórumban apróban lexikonban

Cikkek Belföld Külföld Interjú Teszt Életmód Útleírás Témák Női oldalak Versenyek Expedíciók Legfrissebbek Belföld: Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny Aggtelek kupa Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny Mackóvár Kupa Padányi Kupa Külföld: Forró nyár az Alpokban Dolomitok 2014 - Beszámoló Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Vége az Annapurna-expedíciónak Vége a Lhotse-expedíciónak Apróhirdetések: Fórumtémák: Hegymászófilmek Megfelelő biztosítási technika Erdélyi mászóhelyek zsombói abc Biztonságos nittelés Menjünk együtt: Nincs aktuális útitárs kereső

>> külföld >> hírek Mindenáron mászni   Ilo 2013-02-24 20:22:16 Az írás többszöri elolvasása után sem tudtuk eldönteni, mit tettünk volna az író helyében. Vajon mi lett volna a helyes döntés? 2013. február 23. Veverkov-jég Volt „szerencsém” Magyarország egyik legelszántabb, fiatal hegymászójával jeget mászni néhány napon át a Tátrában, felettébb „lenyűgöző” élményeimet szeretném elmesélni, nem túl nagy körítéssel, szorítkozva inkább a megdöbbentő puszta tényekre. A nap csupán néha mutatta meg magát, nem volt túlzottan zord az időjárás, bár néha esett a hó, de a tervezett utakon a jég kitűnő állapotban volt. Két napi sikeres mászás (Kis-Tarpataki-völgy WI 3-5 nehézségű útjai) után, utolsó nap elindultunk a Nagy-Tarpataki-völgy irányába, ahol 2 utat szerettünk volna kimászni: Veverkov-jeget és egy nála könnyebb másikat. Én szívesebben kezdtem volna a könnyebbikkel, Peti viszont ragaszkodott a nehezebbhez, szó szót követett, majd megállapodtunk, hogy a leesett friss hó okozhat problémákat, fáradtak is vagyunk, nekem már tegnap haza kellett volna menni… gyerünk inkább haza most, majd folytatjuk egy másik alkalommal. Elindultam, nagyjából 50 méter után észrevettem, hogy Peti nem jön utánam a turistaúton, hanem megfordult, és homlok egyenest szó nélkül megy vissza az út beszállása felé. Tudomásul vettem, hogy ő mindenáron szeretné azt a jeget, így mentem utána, hogy felbiztosítsam, de egy cseppet sem örültem a viselkedésének, hogyha megbeszélünk valamit, akkor miért nem a szerint cselekszünk. A fal aljában Peti éppen vette a hágóvasát, én mellette pakoltam ki a táskámból a beülőmet, amikor a „hegy üdvözölt minket” : egy kisebb lavina ránk zúdult. Másodpercekig nem tértem magamhoz. Bár mi ott maradtunk, sajnos néhány holmink, az én egész nyitott táskám tartalma (hágóvas, biztosítóeszközök…) jóval lejjebb találtak helyet maguknak félig a hóba temetve. Megijedtem, semmi keresni valónk nem lett volna ott, felettébb felelőtlenségnek éreztem ott tartózkodásunkat. Akkor kértem a Petit, hogy menjünk le innen, ez egy cseppet sem biztonságos ilyen körülmények között, de ő csak röhögött, majd elkezdte építeni a standját, és önbiztosítással iziben mászni az utat. - Peti, értsd már meg, hogy bármikor jöhet a következő, tűnjünk már el innen!!! A Veverkov-jeget mászta, fölötte olyan kuloárrendszerrel, ahol havazás után az a csoda, ha nem jön a lavina – tudtam ezt meg utóbb oktató barátomtól. Nonszensz szituáció, hogy valaki egyedül mászik egy lavinaveszélyes úton, alatta egy tapasztalatlanabb emberrel, aki kéri, hogy hagyják abba, és menjenek el, de a mászó mindent leszarva csak megy-megy előre. Teljesen tanácstalan voltam. Maradjak ott mellette és várjam meg, amíg önkényesen kimássza az utat vagy egy megszállott ember miatt nem érdemes az életemet kockáztatni, és minél hamarább menjek le a biztonságosabb turistaútra? De az cserbenhagyásnak minősül?! Együtt jöttünk a hegyre, együtt is megyünk le – így döntöttem. Gyorsan összeszedtem a holmimat – amit megtaláltam – és mikor mentem vissza a fal alá, jött a következő lavina. Csak annyit láttam, hogy zúdul a hó, a Peti teljesen eltűnik, én alig bírok egy helyben maradni, és könyörgöm, hogy legyen már vége a rajtam átmenő hó por áradatnak, mert kezdek nehezen levegőhöz jutni. Nagy levegő, Peti fent maradt a falon, később mondta, hogy szerencséje volt, mert éppen előtte tudott akasztani. - Azonnal ereszkedj vissza, és menjünk már el innen!!! Se kép, se hang, pedig egyértelműen hallott, mert én is hallottam őt, amikor kicsivel később kért, hogy csináljak már egy fényképet róla. Peti az útban, mellette egy kisebb lavina Elérte a standot, átszerelt, leereszkedett, majd elkezdett teázni és csokit zabálni a fal alatt. Ez volt a jéghegy csúcsa, én akkor elindultam igen gyors léptekben lefelé. Szembejött 2 cseh mászó, köszöntem, de hirtelen csak a fiú rémült arcát láttam, fejem fölött átnézve a hegy felé, megfordultam, és láttam, hogy egy hatalmas lavina indult el. Veverkov-jég lavina alatt - RUN!!! Teljes erőnkből rohantuk a lavina elöl le a turistaútra. Peti sehol. Az ütő állt meg bennem, hogy betemette. Szerencsére hamarosan megláttam, hogy hófehéren kullog lefelé. Amikor leért, telipofovál röhögött, hogy 3 lavina ment át rajta, miközben kimászta az utat. - Ez nagyon gáz volt – vallotta be percekkel később. Tényleg meghalhattunk volna – örülök, hogy legalább belátja. - Akkor miért csináltad? Miért nem jöttél le? Miért nem hallgattál rám??? A válasz megdöbbentő volt: Szarok mindenre, amikor ott vagyok, csak a fal érdekel. - És mit csináltál volna, ha betemet a lavina? - Az már a te bajod lett volna. - És mit csináltál volna, ha lekap téged a falról? - Csak a standban volt veszélyes, ott nagyon gyorsnak kell lenni és szerencsésnek, hogy ne akkor jöjjön a hó. A hegymászó élete sokszor múlik a szerencsén… - mondja. - Mondd, Te mit tettél volna a helyemben? – kérdezem. - Nem kellett volna utánam jönni. Én elmentem volna a helyedben túrázni, aztán majd este találkozunk a kocsinál. - Én nem hagytalak magadra. - Mert te ennyivel rendesebb vagy, mint én. Ekkor fakadtam sírva. Őrült nagyot csalódtam benne, mert legyen az ember elszánt, de ha ketten vagyunk a hegyen, akkor ketten együtt dolgozunk, együtt döntünk és felelősséggel tartozunk egymásért. A tapasztaltabb félnek pedig kutya kötelessége még nagyobb figyelemmel lenni a gyengébbik iránt. Történetemet megosztottam néhány közös barátunkkal, akik úgy szint meséltek kacifántos történeteket a Petiről, ők csupán azzal nyugtázták, hogy tudjuk, bekattan, ha sziklát lát… túl felelőtlen…egyszer majd otthagyja a fogát ilyen hozzáállással…megtapasztaltuk milyen, nem kell vele elmenni sehova… Azt hiszem a hegymászás területén mindannyian vállalunk kockázatot, talán ezért is csináljuk, hiszen „ez akasztja meg a mindennapok unalmas verklijét”, de az út, a fal, a csúcs meghódítása nem képezhet olyan lila ködöt fejünk köré, hogy elveszítsük emberi mivoltunkat, hogy célunk elérése érdekében önző módon tiporjunk, olykor kockáztassuk magunk és legfőképpen mások életét, nem beszélve arról, hogy mindannyiunkat valaki hazavár a hegyről. Ma divat a hegymászás és még nagyobb divat jó nagy felelőtlenséget, egyre veszélyesebb tettet véghezvinni, és ha túléli a delikvens, pláne ha még ideje, pénze is van ezt táborának elmesélni, úgymond nagy dobra verni, akkor ő lesz országunk nagy hegymászója? A cikkhez itt lehet hozzászólni. a rovat további friss hírei   FPéter 2015-10-23 19:03:52 Forró nyár az Alpokban Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.   FPéter 2014-11-26 12:27:01 Dolomitok 2014 - Beszámoló Az idei, csapadékos nyár sem tudta elmosni mászó terveinket, amelyek ismét a Dolomitokaig csalogattak bennünket.   Kati 2014-05-11 18:01:18 Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Bosznia Hercegovina, Pecka, 2014 május 14-16.   Kati 2014-05-08 08:01:13 Vége az Annapurna-expedíciónak Társai sorozatos balesetei után Török Zsolt is feladta az Annapurna-expedíciót.   Kati 2014-05-02 23:02:58 Vége a Lhotse-expedíciónak Szlankó Zoltán úgy döntött, hogy a kialakult nehéz helyzetre való tekintettel nem folytatja a Lhotse-expedíciót.

Név: Jelszó: Jegyezd meg: Elfelejtettem a jelszavam Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!

Š2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.