Hírek	Fórum	Apró	Útitárs	Keresés a szikla.hu-n
Műfalak	Mászóhelyek	Ki-kicsoda	Lexikon	hirekben fórumban apróban lexikonban

Cikkek Belföld Külföld Interjú Teszt Életmód Útleírás Témák Női oldalak Versenyek Expedíciók Legfrissebbek Belföld: Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny Aggtelek kupa Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny Mackóvár Kupa Padányi Kupa Külföld: Forró nyár az Alpokban Dolomitok 2014 - Beszámoló Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Vége az Annapurna-expedíciónak Vége a Lhotse-expedíciónak Apróhirdetések: Fórumtémák: Hegymászófilmek Megfelelő biztosítási technika Erdélyi mászóhelyek zsombói abc Biztonságos nittelés Menjünk együtt: Nincs aktuális útitárs kereső

>> külföld >> hírek Jéghideg mászás az Ortler északi falán   Dávid10 2009-11-08 12:09:21 A tanulságokat levontuk, és azért jól szívvel tölt el, hogy megmásztuk az Ortler északi falát! Hajnali egykor száguldott ki autónk Budapestről egyenesen Dél-Tirol hegyi falujába, Suldenbe. A kocsiban ülők célja nem más volt, mint a Keleti-Alpok legnagyobb jégfalát megmászni, az Ortler északi falát. A résztvevők Geibl Ákos, Vainel Gyula és jómagam Kocsis Dávid. Már maga az Ortler (3905 m) is lenyűgöző hegy és sok mászót hívogat csúcsára évente. Ám az 1200 m-es északi fala még nagyobb látványt nyújt az arra járónak. Így történt, hogy a tavalyi Ortlerre való mászáskor tetszett meg nekünk. A falat főként nyáron ajánlatos mászni, ám nekünk ez az alkalom most október végére tevődött át. Délben érkeztünk meg Suldenbe, és máris kezdtük összepakolni a felszereléseket. Mire összeálltak a zsákok, addigra a helyi Alpiniskola egyik tagja is megjött, hogy célunk felöl érdeklődjön. Először elutasítónak látszott, de mire rendesen kikérdezett minket, és látta, hogy megfelelően utána jártunk a dolgoknak, nem volt több kérdése. Így indultunk el délután Suldenből (1800 m) az éjszakai pihenő helyünkre, a Tabarettahütte-hez (2556 m). Az út nagyon kellemes a menedékházhoz, először alpesi fenyőerdőben vezetett, majd áttért az északi fal alatti hatalmas morénára. Ezen átkelve már ott is találtuk magunkat a házhoz felvezető szerpentinen. Ám ekkor már hóban tapostunk felfelé. Az idő se volt nagyon kecsegtető, de mit várjon az ember késő ősszel. A menedékházhoz 2 óra alatt értünk fel a faluból, és szerencsére a téli szállás is nyitva volt. Gyors berendezkedés után, már készítettük is vacsoránkat. A szállás jól berendezett, összesen 7 ágyas. Aggódva bujtunk be hálózsákjainkba, mivel a délután elkezdődött hóesés még mindig nem állt el. Nem volt túl intenzív, de ha ez így megy egész este, akkor okozhat majd problémát. Hajnal 1-kor keltünk fel. Sajnálattal láttuk, hogy a tegnapi lábnyomaink eltűntek, és kb. 5-6 cm hó esett az éjszaka. Szerencsére a hóesés, már majdnem elállt, és mire összekészültünk, addigra már nem esett. Töprengtünk, hogy most mi legyen, de csak megpróbáljuk, ha itt vagyunk. Örültem, mert a beszálláshoz vezető utat könnyen megtaláltuk a sötétben, és még a fal alatti hasadékok között is szépen irányítottam a csapatot. Az út a beszállásig 1 órát vett igénybe. De még csak most kezdődik a mászás! A beszállás 2700 m-en van, és ahogy várható volt térdig, néha derékig gázoltunk a hóban. Gyakran váltottuk egymást a nyomtaposásban, ám a mély hó miatt a bal oldali sziklák aljába kényszerültünk, ahol valamivel könnyebben haladtunk a sziklákat fedő havon. Így következett be az, hogy az első szűkületet tévesen mértük fel. Két kijáratot láttunk. Balra a biztosabb sziklákon és jobbra a porhóban, ám a végén meredekebb feltöréssel. Persze, hogy balra mentünk, mert reméltük, hogy így egy kis balívvel is, de kihagyjuk ezt a fárasztó szakaszt, majd visszatérünk a főkuloárba. De a laza hó mindig vissza-visszatérített minket a sziklára, így ennek a megmászására szorítkoztunk. Eleinte itt jó hóviszonyok fogadtak, ám egyre inkább sűrűsödtek a sziklák, míg végül, már csak havas sziklákon haladtunk felfele. Ákosnak és nekem nem volt újdonság, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, mivel tavaly is sikerült a Grossglockner északi falában ilyen helyen mászni, sőt éjszakázni. Sajnos Gyula társunk nem lelkesült azért, hogy itt mászunk, és a kitettség érzetét sem díjazta. Minden egyes mozdulatunkra figyeltünk, hiszen egyetlen megcsúszás is végzetes lehetett. Mire kezdett szürkülni már 3000 m-en voltunk, de még mindig a sziklán. Itt a fal még meredekebb és a mélység is jobban érződött, hogy már nem rejtette az éj sötétje. Kötelet vettünk elő, hogy valamelyest biztosítsuk magunkat. Ez főképp abból állt, hogy előre másztam. Készítettem egy biztosabb standot, majd felbiztosítottam a többieket. Sajnos az éjszakai mászás a hidegben a sziklákon kicsit fizikailag és szellemileg is lefárasztott minket. 10 óra volt mire a kuloár jobb oldalába vissza tudtunk térni. Igaz a hó eleinte még itt is lazább volt, a meredeksége pedig 45-50° és a szél is hirtelen feltámadt. 3100 m felett váltott át végre jegesebb rétegekre is a hó. Itt kihasználva az utolsó helyet, ahol még egy kis állóhelyet lehet kialakítani, ettünk egy kicsit. 11 órakor, 3300 méteren vettük elő a köteleket és a jégcsavarokat. Tartottunk a „Torok” felé (3350 m), ami után már csak kizárólag meredek vízjéggel és firnnel lehet találkozni egészen a csúcs alatti gerincig. Rajta hát! Csapódtak a csákányok, harapták a vasak a jeget. Technikánk pedig a következő volt. Ákos és én voltunk a 60 m-es iker kötél két végén, Gyula pedig a felénél. Ákos indult előre, és csavarta be a jégcsavarokat, én pedig záró emberként szedtem ki, így valamelyest szinkronban másztunk. Amikor már csak 2 jégcsavar volt Ákosnál, akkor épített egy standot, felértünk hozzá, majd átvettem az elöl mászást. Majd, így váltakozva, mindig ügyelve ezalatt, hogy min. 1-2db jégcsavar legyen közöttünk. Ám ez a technika valamiért lassúnak bizonyult, pedig mi másztunk ahogy bírtunk. Eközben a szél erőssége még nagyobb lett és élesen vágta az arcunkba a porhó szemcséit. A fal meredeksége itt már 60-80° között váltakozott. Hirtelen nagy robajra lettünk figyelmesek. A hang irányába pillantva láttuk, ahogy a kuloár jobb oldali gerincéről hatalmas porhó lavina indul el, belezúdulva a fal alsóbb szakaszába, majd könyörtelenül végig söpörve egészen a fal beszállópontjáig. Ilyen közelről még egyikünk se látott lavinát, és nem is akart közelebbi ismeretséget kötni. Ezért kell ennek a mászását korán kezdeni, nyáron a lehulló kövek miatt, télen pedig a lavinák miatt. Nem volt más hátra, mint előre, csak a fal kimászása már a kiút! A jégfal jobb oldalán kapaszkodtunk felfelé, a sziklák mentén. A vádlink fáradt volt és már mi is. A szél teljesen kifújt minket. Az ujjaink kezdtek elzsibbadni, a lábunkról nem is beszélve. De töretetlenül másztunk dacolva mindennel. Tudtuk, hogy képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni! Már-már egy-egy áthajlóbb rész után azt hittük mindjárt megpillantjuk a gerincet, de nem. Mindig egy újabb jégfal, újabb kihívás. Az idő meg csak múlt. Már a második lavinán nagyon meg se lepődtünk, tudtuk, hogy már jóval felette vagyunk. Késő délután volt, mikor megpillantottuk balra a gerincet. Végre elhagyjuk a falat! Ám még majdnem 100 m mászás addig. Ekkorra már mindannyian eléggé elfáradtunk, gyakrabban álltunk meg a kelleténél. Mire kiértem Ákos mellé a gerincre, majd kiköptem a tüdőmet. Pedig én következem. A gerinc jobb oldala a jégfal felé 80°-os kemény firn, a bal oldala puhább hó, ami nem tűnt bizalomgerjesztőnek. Megpróbáltam összeszedni magam és traverzben elindultam a gerinc jobb oldalán. Egy rossz lépésnek és egy pillanatnyi megszédülésnek köszönhetően, kicsúsztam. Egy kis pörgés után gyorsan magamhoz tértem miközben száguldottam a jeges falon lefelé. Csaptam a csákányaim a jégbe, de semmi esély a megállásra, csak a társaimban bízhattam. Gyula lélekjelenlétének köszönhetően megálltam. Igaz nagyot rántott rajtam a kötél és a fejemet is rendesen beüthettem volna, ha nincs a sisakom. Az ijedelemből felriadva, 2 perc lógás után újra bevágtam a jégfejszéket a jégbe. Kis idő múltán már társaim mellett voltam újra, igaz nem valami teljes lelki állapotban. A kicsúszásom 30 m volt, ennyi volt köztem és Gyula között. Gyula testből tartott meg, úgy hogy a csákányait és hágóvasait masszívan bevágta a jégbe. Szép teljesítmény volt tőle. Egyből meg is köszöntem neki. Ákos gyorsan reagált, érezte, hogy komoly is lehet a dolog, és egyikünk se volt már megfelelő állapotban. Ekkor este 7 óra volt. Hívta a 118-at, ám ott nem értünk el senkit sem. Ekkor a rendőrséget hívta, akik kapcsolták a hegyimentőket. Onnan azt a választ kaptuk, hogy éjszaka az olasz mentők nem mentenek. Megadtuk az elérhetőségünket és magasságunkat, majd nem volt mit tenni, csak tovább mászni. Nehezen, de tovább mentünk. Olyan 50 m-et tettünk meg szintben, mikor Ákosnak megszólalt a mobilja. Az olasz mentők voltak. Mondták, hogy a svájciak elindultak, és olyan 45 perc múlva érnek ide. Kialakítottunk kis állóhelyeket magunkat, a kötelet összeszedtük, és vártunk. Mozgattuk magunkat, ahogy csak lehetett, mivel eléggé lehűlt a levegő és a szél sem csendesedett. Amikor megláttuk a helikoptert, elkezdtük adni az alpesi vészjelzést, de az első berepülése alkalmával nem látott meg minket. Leszállt a faluba, majd újra fel, és a következő repülés alkalmával világított meg minket. Mutattuk az Y-ont a testünkkel, de a helikopter ismét leszállt a faluba. Hívtak minket megint, hogy a helikopter a szél miatt nem tud lehozni minket onnan, csak a csúcs alatti gleccser mezőről van lehetőség mentésre, és ha már megmásztuk a falat, oda már csak fel tudunk mászni, de ehhez segítségül négy hegyimentőt rak le a gleccseren. Kissé kipihenve magunkat a várakozásban, jobban haladtunk ismét felfelé. A hegyimentőkkel már csak a gleccser alatt 10-15 m-rel találkoztunk, akiknek a behelyezett fix kötelére nem volt szükségünk. A gleccseren még jó 20 perc múlva értük el azt a helyet, ami alkalmas volt a helikopternek a leszálláshoz (3800 m). Este fél 11-kor szállt fel velünk az Ortler csúcsa mellől a gép és Suldenbe vitt minket. Engem ott mentőkocsival kórházba szállítottak és elláttak. Megfigyelésre éjszakára benntartottak. Társaimat Sulden egyik impozáns hoteljében szállásolták el. Dél körül hagyhattam el a kórházat, szerencsére semmi komolyat nem találtak. Barátaim értem jöttek és visszamentünk Suldenbe. Ákos még délután visszament a Tabarettahütte-be lehozni az otthagyott cuccainkat. Szinte rekordidő alatt teljesítette a távot. Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk haza. Útközben sok tanulságot levontunk a történtekből, de pozitívnak ítéltük meg a mászást. Egyedül a mentés kérése aggasztott minket, de mivel tudtuk, hogy csak a Lombardi-bivakban tudtunk volna aludni, ami még min. 1 óra lett volna a csúcs alatti gleccserről sötétben, és hálózsák se volt nálunk a könnyítés miatt, így valószínűleg nem lett volna kellemes éjszakánk a hegyen. Sajnos ez a mentés a „hegymászás az egyetlen sport, amit nem a csúcson kell abbahagyni” mottómmal ellentétes volt és ez bánt. Természetesen tudom, hogy komolyabb baj is lehetett volna most ebből. Amit javasolhatok azoknak, akik ilyen fal megmászására vállalkoznak, hogy megfelelő évszakban és időjárásban induljanak neki, kellő edzettséggel, és persze a helyi mászó klub véleményét mindig kérjék ki, ha kétséges a fal állapota. Mi is kikértük, és jelezték is, hogy nehéz lesz, de nem gondoltuk, hogy ennyire. Szöveg és képek: Kocsis Dávid Hasznos linkek: Leírások: http://www.adrenalinesk.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=67&Itemid=39 http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=266 Időjárás, lavina: http://hu.bergfex.com/sulden-ortler/schneebericht/#/sulden-ortler/wetter/ http://www.provinz.bz.it/wetter/ http://www.lawine.at/tirol/index.html?id=1&_v=91001 Még több kép a mászásról: http://kdavid10.spaces.live.com/ a rovat további friss hírei   FPéter 2015-10-23 19:03:52 Forró nyár az Alpokban Összességében szuper hetünk volt. Sok szép kötélhossz van a hátunk mögött. Sikerült részben megvalósítani a télen megálmodott túrát. De rengeteg mindent hagytunk ott, még egy hellyel bővült a lista, ahova valamikor vissza kell térnünk.   FPéter 2014-11-26 12:27:01 Dolomitok 2014 - Beszámoló Az idei, csapadékos nyár sem tudta elmosni mászó terveinket, amelyek ismét a Dolomitokaig csalogattak bennünket.   Kati 2014-05-11 18:01:18 Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Bosznia Hercegovina, Pecka, 2014 május 14-16.   Kati 2014-05-08 08:01:13 Vége az Annapurna-expedíciónak Társai sorozatos balesetei után Török Zsolt is feladta az Annapurna-expedíciót.   Kati 2014-05-02 23:02:58 Vége a Lhotse-expedíciónak Szlankó Zoltán úgy döntött, hogy a kialakult nehéz helyzetre való tekintettel nem folytatja a Lhotse-expedíciót.

Név: Jelszó: Jegyezd meg: Elfelejtettem a jelszavam Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!

Š2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.