Hírek	Fórum	Apró	Útitárs	Keresés a szikla.hu-n
Műfalak	Mászóhelyek	Ki-kicsoda	Lexikon	hirekben fórumban apróban lexikonban

Cikkek Belföld Külföld Interjú Teszt Életmód Útleírás Témák Női oldalak Versenyek Expedíciók Legfrissebbek Belföld: Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny Aggtelek kupa Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny Mackóvár Kupa Padányi Kupa Külföld: Forró nyár az Alpokban Dolomitok 2014 - Beszámoló Pecka Sziklamászó Fesztivál 2014 Vége az Annapurna-expedíciónak Vége a Lhotse-expedíciónak Apróhirdetések: Fórumtémák: Hegymászófilmek Megfelelő biztosítási technika Erdélyi mászóhelyek zsombói abc Biztonságos nittelés Menjünk együtt: Nincs aktuális útitárs kereső

>> belföld >> hírek A hegymászás veszélyei 7   mező 2003-10-24 23:56:12 Hálás fotótéma a lavina. Persze messziről. A kép egyben mutatja meg a hegyek vad szépségét (amiért megyünk) és veszélyét (amit szeretnénk elkerülni). Témánk tehát a lezúduló hóförgeteg. Lavina A hegyoldalakról, lejtőkről, hegyfalakról lezúduló hó-jégtömegeket nevezzük lavinának. A gleccserek veszélyei, a kőhullás okozta sérülések mellett a lavina jelenti a harmadik leggyakoribb veszélyforrást a hegyekben. Természetesen alapvetően télen, de az állandó hóhatár fölött egy nyári túra alkalmával is számítani lehet rá. A déli oldalak - a nap hatása miatt - mindig veszélyesebbek, és a hó már az egészen lankás (4 fokos) lejtőn is megindulhat! A meredek falakon jóval kisebb a veszély, hiszen a hó nehezebben tud megkapaszkodni, ezáltal felgyülemleni, de havazás közben a függőlegeshez közeli helyeken is szinte folyamatosan kaphatunk gyenge porhólavinákat, melyek általában átfolynak rajtunk, inkább csak kellemetlenek, mint veszélyesek. Mindenesetre figyelmeztetnek, hogy lavinaveszélyes szituációk készülődnek a lankásabb terepeken. A négy nagy kategória első pontja tehát a porhólavina. Havazás közben-után kialakuló friss, könnyű hó alkotta lavina. Saját súlya, ember, de még a szél is elindíthatja! Célszerű 3-4 napot várni a havazás után, mikorra leüllepszik a hó, illetve lerohantak a lavinák. A terepen könnyen beazonosíthatjuk az alapanyagot, ugyanis mint a habot könnyen elfújhatjuk a havat. Ha a felszín körülöttünk könnyedén berogy, nagy a veszély, hogy megindul a talaj. Alvilági, mélybasszus hangot hallatt indulásánál, amit először inkább a zsigereinkben érzünk, mint hallunk. Apró szemcséi miatt nem csak az eltemetés fenyeget, hanem közelében a fulladás és gyakran a légnyomás okozta sérülések is. Deszka lavina: a korábbi leüllepedett rétegen, egy következő, szintén üllepedett keményebb, tömörödött hótömeg csúszik meg. A rétegek a választófelszínek mentén mozdulnak el, mert a különböző időben egymásra kerülő havak nem állnak össze szoros egységként. Roppanó, mély hang kiséri indulását, általában nagyobb táblákban csúszik, melyek az utazás folytán apró darabokra törnek. Nedves hó – alaplavina: A hótömeg teljesen az alapon csúszik le (füvön!!!, sziklafelszínen). Jellemzően tavaszi jelenség, de az első havak is lecsúszhatnak az alapról. A tavaszi alaplavina fajsúlya óriási, a jégtömb jellegű elemei fákat, köveket sodornak magukkal. Kialakulásukat a hófelszín alatt megindult vízfolyások (tavaszi felmelegedés) okozzák elsősorban. Erős hanggal, robajjal indulnak el. Jéglavina: gleccserek, jégfelületek, függőgleccserek részeinek leszakadása. Dörrenés, szisszenő, éles hangok sűrűsödése jelzi jöttét. Legveszélyesebb időpont a nap kelte és nyugta körüli órák. A lavinákat – természetesen ha lehet - el kell kerülni. Legegyszerűbb és szakértelmet nem igénylő módszer, ha a közeli turistaházban a személyzettől, hegyimentőktől megkérdezzük: merre menjünk és merre ne. Téli térképeken bejelölik a lavinás helyeket. E két segítséget még a tapasztaltak se hagyják ki, még akkor sem, ha az öreg hegymászó éppen abban különbözik a meggondolatlantól, hogy ránéz egy hegyre, beleszagol a levegőbe és már tudja is, hol lehet lavinára számítani. Vannak ugyanis árulkodó jelek. A déli oldalakról már szóltam, a hóesés pedig elég egyértelmű. A hólejtő alapja, a felszín minősége, domborzati viszonyai, meredeksége, a hőmérséklet, és főleg annak változása, a napszak mind-mind információkkal szolgálhat. Egy hirtelen jött front, azaz változás, nagyban segíti a lavinák beindulását. Bár a melegfront veszélyesebb, de a hőmérséklet gyors süllyedése - ami pl. a deszka lavinához vezető jeges réteghatárok kialakulásához vezet - is figyelmeztető mozzanat. A nap melege, a melegfront, a hó vizesedése növeli a lavinaveszélyt. A reggeli melegedés, valamint az esti fagyok az előzőekhez tartozó tényezők, melyekből logikusan következik, hogy ha már át kell kelni a veszélyes helyen, akkor azt a megfelelő napszakban tegyük. Ritkás erdővel, kőszigetekkel tarkított hómező ragaszkodik a talajhoz, síma sziklán, füvön terpeszkedő nem. A folyosók, csatornák nevükhöz híven begyüjtik a leszánkozó havakat, mégis éppen a homorú terepek indulnak meg nehezebben. A domború felszínek (széles hegyhátak, még gerincé el nem keskenyedett pillérek, bástyák, gyámoltalannak tűnő dombok) rendkívül érzékenyek a nyírófeszültségre! Oldalazni, keresztezni ezeket a területeket nagyon kockázatos, keresni kell elkerülő utat. Egyenes vonalban felfelé(lefelé) lehet közlekedni rajta. Síalpinisták lefelé a kuloárokat válasszák, mert kis kanyarokkal, gyorsan leérnek és hacsak felülről nem jön az áldás, maguk nem indítják meg a hómezőt! A hólejtő aktuális állapotát szondázással és egy kis gödör ásásával-elemzésével fel lehet mérni. A szondázás a jégcsákány beszúrását jelenti, a könnyebben-nehezebben szaladó rétegek jelzik a hómező labilitását. Ez a módszer csak tájkoztató jellegű lehet, tehát ha van idő, ásni kell. A kis téglalap alakú bontásban már szemmel is látni lehet a rétegeket, keménységüket tesztelhetjük. Ha találunk fagyott rétegválasztó felszínt, nagyon gondolkodjunk el. Hólapáttal még a megindítással is kísérletezhetünk, ha könnyen elválik a felső rész, utunkat nem folytathatjuk a lejtőn keresztül. Ha elkerülhetetlen, hogy lavinás terepen közlekedjünk, akkor a sietség (itt!) előny. Sziklabordától sziklabordáig szedjük a lábunkat és mindig csak egy ember mozogjon a veszélyes zónában. Hacsak nincs direkt erre a célra kifejlesztett felfúvódó “füles” hátizsákunk, ami fenttart a lavina felszínén, akkor kapcsoljuk ki a zsák derékhevederjét és vegyük félvállra, hogy azonnal megszabadulhasunk tőle, ha elsodort a lavina. Általában szórjuk el síbotunkat, vagy amit csak lehet, mert utóbb a keresők legalább a csúszásunk irányával tisztában lesznek, ha valamelyik tárgyra rábukkannak. A lavinazsinór éppen ezen az elven lehet életmentő, hiszen ha a kidobott, és kitekeredett madzagra rálelnek, akkor csak a végéig kell leásni és megtalálják az eltűntet. A lavinazsinórt természetesen magunkhoz kell erősíteni és rendelkezni kell annyi lélekjelenléttel, hogy elhajítsuk, amikor ránkszakad a hegy. Amíg a lavina mozog, igyekezzünk a felszínen maradni úszáshoz hasonlatos mozdulatokkal, amikor lassul, még megpróbálhatunk kimászni a hó alól, de ha már megállt, jobb ha nyugton maradunk. A ránk nehezedő súlyból következtethetünk arra, hogy fél méternyire, vagy sokkal mélyebbre vagyunk eltemetve. Első esetben, kivállt ha valamely testrészünk kilóg, akkor ki tudunk mászni a hó alól, a másodikban nem. Kezeinket (legalább az egyiket) emeljük arcunkhoz, hogy légteret tudjunk majd ásni. Nyálunk csorgása megmutatja merre van a le, ugyanis előfordulhat, hogy annyira szorít a hó, hogy az irányokkal sem leszünk tisztában (téli tanfolyam!!!). Természetes reakció, hogy az ember megpróbálja kiszabadítani magát, de ha mélyen vagyunk, akkor csak a rendelkezésünkre álló, amúgy is kevés oxigént fogyasztjuk el a kísérlettel. Kiabálni, egész addig amíg a keresőket meg nem hallja a bajbajutott, felesleges. A porhólavinában 15 percig simán elegendő a levegő, utána exponenciálisan csökken a túlélés esélye. A másik három lavina esetében nem a fulladás a fő veszély, hiszen a tömbök közt sok a rés, tehát a levegő, hanem, hogy a mászót összezúzza a szikla keménységű jég, firn.(sisak!!!) Drága szerkezet, mégis javaslom téli túrákra vegyünk és vigyünk lavinarádiót. Az életünk drágább… Folyamatos hóesésben rendkívűl kockázatos helyzetekbe kerülhetünk, hiszen ha társunkat elragadta egy lavina, akkor nekünk egy olyan pályán kell(kellene) mentést kezdeni, ahol valószínűleg újabb lavinák érkeznek rövid időn belül! Hóval kapcsolatos tudnivaló (ezért került ide) a hópárkány, a wechte. Hógerinceken a meghatározó szél hatására kialakuló párkány, ami átnyúlik a szakadék fölé. Mivel nincs alátámasztva könnyen leszakadhat. Ha a szél felőli oldalon haladunk, mindig biztonságos távolságot tartsunk a peremtől, hiszen egy wechte lehet néhány tíz centis, de lehet több méteres is. Társunkat biztosítsuk kötéllel, ha valamiért közelebb kell mennie a gerinc széléhez. Amikor a másik oldalon mászunk, a hófal tetején, a fejünk felett kinyúló párkányok sem éppen bizalomgerjesztőek, de mi ez ahhoz az érzéshez képest, amikor eltűnik alólunk a talaj… Lásd még: A hegymászás veszélyei 6 - Gleccserek A hegymászás veszélyei 5 - Magasság A hegymászás veszélyei 4 - Felszerelés a rovat további friss hírei   Kati 2016-08-29 13:03:39 Balassagyarmati Hegymászó Klub - találkozó és verseny 2016 szeptember 24-25   Kati 2015-08-07 15:39:58 Aggtelek kupa 2014 augusztus 14-16.   Kati 2015-05-14 20:03:43 Darvas Kupa - Ifjúsági Mászóverseny Kiskunfélegyháza, 2015.május 23 (szombat)   Kati 2015-04-30 13:18:56 Mackóvár Kupa VIII. Országos Óvodai Műfalmászó Találkozó   Kati 2014-12-04 10:47:54 Padányi Kupa azaz a Veszprémi Karácsonyi Mászóünnep - 2014 december 20-21.

Név: Jelszó: Jegyezd meg: Elfelejtettem a jelszavam Ha még nem regisztráltad magad, katt ide!

Š2003 Mittermájer Ferenc és Takács Katalin. Minden jog fentartava.